2 kisgyermekkel szétváltunk az apukával. Ki milyen kapcsolatot ápol az exel? Szeretnénk jóban maradni, normális viszonyt kialakítani, intelligens emberek módjára.

Évekkel ezelőtt egy kisgyermekkel váltam el a volt férjemtől.

Normális, korrekt, tiszteletteljes, de inkább érzelemmentes kapcsolatot tartunk fent elsősorban a közös gyermekünk okán, az ő dolgaival kapcsolatban kommunikálunk.

Szerintem nagyon sokat számít az, hogy milyen érzelmi töltettel váltok. Nyilván, ha valamelyik részről tisztességtelenség vezetett a váláshoz (pl. megcsalás, anyagi kihasználás, tettlegesség stb.), akkor a felek nem tudnak indulatok nélkül elválni sem és a későbbiekben is munkálhat egyik, de akár mindkét félben a harag, sértettség, düh, bizonyítási vágy, esetleg az újrakezdés igénye.

A mi válásunk nem ezért történt, így könnyebb helyzetben voltunk.

Ugyancsak számít a volt házasfelek általános viselkedése, érzelmi intelligenciája, nem árt egy csipet elegancia sem és jó nagy adag kompromisszumkészség.

A gyerekkel kapcsolatos dolgokat nem lehet (és szerintem nem is kell) patikamérlegen, adok-kapok alapján mérni. Jó, ha meg tudtok egyezni a bírósági ítéleten túl is rugalmasabb, egymás szabadidejéhezm, munkájához, igényeihez rugalmasabban igazodó láthatásban.

Az én konkrét esetemben a volt férjem az egyik szomszédos országban él, nyilván nehezebben kivitelezhtő a bírósági láthatás (páros szombatok pl. vagy ünnepek másnapja).

Ilyen esetekben nem szabad már csak a gyerek érdekében sem kötni az ebet a karóhoz és nem a bírósági papír lobogtatásával célszerű intézni.

Fontos az is, hogy a házasság érzelmi része mellett mindkét fél megnyugvására, megelégedésére rendezettek legyenek a gazdasági kérdések (pl. volt közös vagyon megosztása), ha volt ilyen.

Azt vettem észre a környezetemben, hogy a pénzen, közös ingatlanon, gyermektartásdíjon marakodnak a legtöbbet a volt házastársak.

A mi esetünkben nem volt jelentős közös vagyon (a különvagyonról készült házassági szerődés, a kevésbé jelentős tételeket egymás között tényleg mindketten gálánsan, elegánsan, egymás felé gesztust gyakorolva megosztottuk és már úgy mentünk a tárgyalásra, hogy a keresetlevélben az szerepelt, hogy megosztoztunk és birtokba is szálltak ezek a tételek).

Anyaként, nőként - igazából már a házasság, szülés előtt is- azt tartottam szem előtt, hogy bármi történik (akár a volt férj halála, akár rokkantság, akár válás), képes legyek magam mellett a gyermekemet is méltó módon eltartani, nevelni, akár önerőből is.

Nekem ezért van egy gyermekem és így hosszú évekkel a normális válásom után is azt látom, hogy az ilyen típusú szemlélet előnyösebb, mint az, amikor a volt házasfelek egymás pénzére, jóindulatára apellálnak a válás után, a gyereket pajzsként, ütközőként használva.

Nálunk pl. a gyermektartásdíj bírósági összege igen csekély (15 eFt), a volt férjem jövedelme ettől nagyobb összeget is lehetővé tenne, de egyrészt nem igénylek segítséget tőle sem a saját megélhetésemhez, sem a gyerekéhez (a kapott összegnél nagyobb a megtakarításom), másrészt érzelmileg és sokszor anyagilag is jobb, amikor a közös gyerekünkkel nyaralni mennek, közös programokat szerveznek, részese lehet az életének azáltal, hogy pl. "apa vette a kosárlabdámat" vagy tényleg a gyerekünk által használt dolgokat vesz meg (egyeztetés után)- legyen az egy iskolai dolog, egy sporteszköz, egy futócipő vagy bármi.

Még egy fontos dolog eszembe jutott: a válással érzelmileg is le kell tudni válni a másikról. Lezáródik egy korszak, egy kapcsolat. Így a hosszútávú, jó kapcsolat alapja is ez: elfogadni azt, hogy a másik félnek esetleg új partnere van és legyen ez a bizalom olyan fokú, hogy ne kelljen cirkuszolni, ellenőrizgetni vagy épp aggódni azon, hogy egy "másik nő" vigyáz a közös gyerekre.

Nem kell természetesen bensőséges baráti viszony ápolni sem a volt férjjel, sem annak későbbi partnereivel, de igenis hozhat olyat az élet, hogy jó érzés az is, hogy van egy nő, aki az én fiamnak is ken egy szelet kenyeret, ha náluk van, aki jó ízléssel fel tudja öltöztetni a csomagolt ruhákból vagy bármi.

Sokat segít az is, ha a lelki mellett a fizikai távolság is megvan a felek között. Nem sok értelmét látom a válásnak akkor, ha a felek ugyanabban az ingatlanban acsarkodnak tovább vagy a volt férj/feleség a szomszéd házba költözik. Erre a helyzetre is igaz az, hogy a távolság (legyen az érzelmi vagy fizikai) gyógyír és idővel megszépít.

Összességében: két normális lelkületű, tisztességes és korrekt ember kell ennek megvalósításához.

Sok sikert kívánok hozzá nektek is.