Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiként, hogy lehet megemészteni, a tényt, hogy végre valaki tényleg szeretett, de akkora pancser voltam, hogy elmartam magam mellől?
válasza: válasza:
válasza:#11 Igen, ez így volt. Sokszor próbáltam is szólni neki, hogy a családja bántja, de ő mégis őket választotta folyamatosan. Pénzben is inkább az anyja kiadásait támogatta, mint azt, hogy félretegyünk saját lakásra, vagy legalább albérletre...
Ettől függetlenül szakításkor kapaszkodott belém, nem akart elengedni, de sajnos ez a ragaszkodás nem nekem szólt. Hanem annak, hogy előttem sem volt szerencséje a nőknél, ezért meg akart fogni.
Na mindegy, eltértünk a tárgytól. Visszatérve a kérdezőre, nem tudom, mit tett. Ha kevésbé súlyosat, az talán még megbocsátható.
Igazából, anyagilag mindent megadtam neki ami olyan volt, sokat jártunk kirándulni is, szórakozni is. Ha elkellett menni érte valahova, szó nélkül ugrottam, akár melóból is kértem kilépőt...
Viszont azt mondta nem mindig figyeltem rá, pl, hogy hova menne szívesen.
Sokszor a szavába vágtam, így azt gondolta nem érdekel, hogy mi van vele.
Két nagy dolog volt amiben nem támogattam, az egyiket véghez vitte, de onnantól már nem érdekelte, hogy próbálok vele azonosulni, és figyelni rá, mindig megkaptam, hogy nem támogatom benne.
A másik még megvalósítás alatt van nála, de én leszóltam, és azt mondtam neki, hogy ez valószínűleg kettőnk közé fog állni.
De amivel végképp nem tudott azonosulni, hogy folyton össze vesztem vele apróságokon, és addig ingereltem magam míg le nem kiabáltam a fejét, aztán pár perc múlva minden oké volt általában. Úgy látszik mégsem...
Próbáltam neki bizonyítani, hogy megváltozom, tettem pár romantikus gesztust, és igazából ennyi, így leírva tényleg nem tettem meg mindent... De nem tudom mit tehetnék, fogalmazok neki egy levelet már pár napja, de félek, hogy vagy el se olvassa, vagy csak rontok vele a helyzeten... Nem tudom mit tehetnék, bármire hajlandó lennék... Már megnéztem a témában egy rakat videót, önfejlesztésbe kezdtem, nekiálltam sportolni is... Próbálok pozitív maradni, de nagyon sokszor osszezuhank...
És félek, hogy nincs esélyem, a barátnője azt mondta kiszeretett belőlem, ő meg, hogy már nem érzi azt ami kell egy kapcsolathoz... Az utolsó találkozás óta ami már a szakítás után volt, hogy átbeszéljuk a dolgot, na azóta már csak egy szavas válaszokat adott, azt is napokkal később, úgyhogy nem tudom mi tévő legyek... Már elköszöntem tőle...
válasza:A 13. válaszoló vagyok.
"le nem kiabáltam a fejét, aztán pár perc múlva minden oké volt általában. Úgy látszik mégsem..."
Ne haragudj, de ebben megértem a barátnődet. Az én exem is szintén csinálta ezeket a dolgokat, mármint az ordibálást meg a leszólást. Az egyik legcikibb dolog volt, amikor mentünk koncertre Pestre, és a szállásadó barátnőm írta Messengeren, hogy később tudunk felmenni hozzá, mert közbejött valami. Sosem felejtem el, mit kapom akkor a buszon, mindenki füle hallatára.
Ültünk a kávézóban, ott volt a testvére is. Na, csinált valamit a tesója, ami neki nem tetszett, és elkezdett torka szakadtából üvölteni, hogy "Picim, picim!" Akkor még valamelyest mosolyogtunk is rajta, hogy a nagydarab tesóját "szólította" picimnek, ettől függetlenül akár vele üvöltött, akár velem, csúnya dolog volt. Ráadásul nagyon ciki is ott mindenki előtt.
Leírom a legüvöltött fél szemszögéből:
Oké, megnyugszol. Megbeszélitek, még nincs baj. Azért kicsit megijedtél, és ez megmarad benned, de próbálsz elvonatkoztatni, mondván, hogy a párod is emberből van, rossz napja volt. Aztán megint leordít, és megint és megint. Azon kapod magad, hogy rendszeressé válik. A végén már félsz, hogy melyik apróságra ugrik. Én pl. a kapcsolat vége felé jártam autós oktatásra, és megbeszéltük, hogy egy busszal jövünk haza. Igen ám, de az oktatómnak pont útbaesik a házunk, és azt mondta, hogy én vagyok az utolsó tanulója aznapra, szóval hazavezetek. Én úgy kétségbe estem... Elsápadtam, és kértem, hogy jó, akkor hagy vegyem ki a telefonomat, és írjak egy üzenetet. Tudtam, hogy ha nem tenném, akkor 3 oldalas, engem a porig alázó regény várna, és még élőben is puffogna az exem, majd egy sunyi mosoly kíséretében eljátszaná, hogy nagylelkűen megbocsát, ha azt csinálom, amit mond. Szerintem látszott, hogy megkönnyebbülten ültem a kocsiba, mert az oktatóm még rá is kérdezett, kinek írtam...
A forgalmin amúgy megbuktam, és exem azzal """vigasztalt""", hogy biztosan direkt buktál meg. Ja, biztosan direkt ölök bele pénzt, energiát és égetem be magam a vizsgabiztos előtt. Meg biztos azért sírtam keservesen, mert direkt buktam meg. A sikeres államvizsgámnak pedig nemes egyszerűséggel nem örült.
Tudod, az a baj, hogy ilyenkor bármit is tesztek, nagyon nehéz megbocsátani, mert a félelem megmarad. A félelem, hogy mikor leszek már megint leoltva, leordítva.
Én azt tudom javasolni, hogy változtass ezeken a mintáidon, tudatosan, akár szakember segítségével, mert a következő kapcsolatodban is simán előjöhet az üvöltözés, bántás.
válasza: válasza:#16. Tudom én, hogy nem csak magától jön, exemnél is pontosan láttam az okait. Tudtam, hogy a családja őt is bántja, a gyerekkora nem volt valami fényes, stb.
De ez nem jogosítja fel, hogy úgy bánjon velem, mint valami utolsó ronggyal. Az önbizalomhiányod amúgy ismerős, én is így vagyok, és ezért viseltem el ezt a bántalmazó embert évekig.
válasza:Ezért hagytam el a párom többek között, mert lekiabálta a fejem ha ideges volt valami miatt.
Tudod az a baj hogy ez az amit hiába bocsájt meg, attól a tüske mindig ottmarad benne.
Beszéltetek azóta?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!