Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi ennek az oka? Mit tudok tenni ez ellen/ ezert?
Udv!
Mi lehet az oka annak, hogy fejben már más, egy lehetséges új kapcsolat fele járok, és tudom, hogy ha a mostaniból ki tudok jönni, akkor idővel életem egyik legjobb döntése lesz, ugyanakkor érzem, hogy az amúgy sem tökéletes jelenlegi kapcsolatomban félek a páromtól (Én vagyok a “Férfi”), és az eddig már többször kivitelezett írásbeli szakítást sem vagyok képes elkezdeni/lezongorázni, és már jóval előtte gyomorgörcsöm van az egésztől?
Közben pedig szinte azt mondhatni, alig várom, hogy kilépjek végre és sokkal jobb és egészségesebb életem lehessen, netán boldogabb is lehessek más emberrel (alapból egyedül is az vagyok), mert a mostani nekem már csak merev szenvedés. Kaptam egy remek, soha vissza nem térő lehetőséget egy szemszög felől a kilépésre, de már azt érzem pár óra elteltével, hogy nem fogok tudni élni a lehetőséggel, már gyengének érzem magam úgy, hogy eddig kb. Nem érdekelt az egész sztori. És nem először van ez most.
Bárkinek ismerős/hasonló szitu, ötlet, segítség?
Hálás köszönet,
FFI
válasza: válasza: válasza:Ha elmész vele nyaralni úgy, hogy már menekülnél legszívesebben, akkor mindketten a poklok poklát fogjátok megélni.
Én biztos nem vinném nyaralni a páromat, ha szakítani akarnék.
Mitől félsz ennyire? Szomorú dolog a szakítás, de egy halott kapcsolatban vergődni sokkal rosszabb.
Igen, Ő boldog. Mivel minden cselekedetem azt sugallja, hogy minden rendben van. Mindent amit kér azonnal megcsinálok, helyette vezetem a háztartást, bevásárlás, minden. Neki annyi dolga van ossz vissz a munkán kívül, hogy néha főzzön és pihenjen.
Nem kibírhatatlan, csak ha Vele vagyok, irtó lassan telik az idő, 95%-ban Ő dönt, hogy éppen mi-hogy, irányít, stb..
Nem én fizettem, kaptuk ajándékba ezt a külföldi utat, és már csak nagyon nagy veszteséggel lehetne lemondani. De mint írtam, 2 és fél éve nem sikerült kilépnem.
Szeretem ettől független (szerintem), mert mindig a kedvére próbálok tenni, a saját dolgaimról/vágyaimról lemondok miatta, a több éves baráti kapcsolataimat is leépítettem, csak, hogy Neki jó legyen.
Tudom, hogy elrontottam, és az én hibám.
Nem, nem fog megverni, legalábbis fizikálisan nem, máshogy igen.
Szerintem most már megemberelem magam, elmegyek, mintegy utolsó esélyként, és meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Visszafogom magam, majd igyekszem nem kimutatni, hogy gond van, és neki sem szólok, szóltam már nem egyszer.
Mindenesetre azért köszönöm, nem tudom mi lesz, képes leszek-e rá. Soha nem volt még ilyen gondom, nem voltam ennyire gyáva, gyenge és sosem “féltem” egy páromtól sem ennyire.(mondjuk más nem is bántott ennyit és ennyire érzelmileg).
Legfeljebb marad az, hogy hazajövünk és másnap derült égből villámcsapás. Addig meg valahogy kibírom, már csak alig 3 hét 2-3 nap.
Köszönöm a válaszokat.
Az igazság, hogy valahol szeretem még, igen. Nyilván nem lenne ennyire nehéz és nem félnék tőle. Annyiszor hangoztatta már a család előtt is, hogy valamilyen szinten haszontalan vagyok Neki, értéktelen, annyiszor hozott már kellemetlen helyzetbe a család és a barátok előtt, hogy már lassan percenként változik a hangulatom, hogy mi-hogy lesz, stb.. rossz vicc az egész. Nyilván neki kellemes és boldogságos, mert mindent megkap, amit akar, mindent elér 1-2 kivétellel nálam.
És az is baj, amikor menekülnék, nem enged, olyankor a legrosszabb. Mindig kihozza, hogy az én hibám minden, velem van a baj, csak gondolkodnom kéne. Telebeszéli a fejem, maradok és mire kitisztul, ugyan ott vagyok. 🙃
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!