Bármi probléma van = szakíts. Mindenhol ilyenek lettek az emberek, vagy csak itt jellemző?

Én egy 5 éves kapcsolat után szoktam itt szakítást javasolni, főleg ha bántalmazás/elhanyagolás van a kapcsolatban. Ezek egyértelmű dolgok. Meg lehet beszélni, hogy milyen színű legyen a fal a nappalitokban, vagy melyik nap ki hozza el a gyereket az oviból, de a törődést nem lehet kierőszakolni. Az érdeklődés, szeretet olyan dolog, amit magától ad meg az ember, nem parancsra.

Régebben én is úgy gondolkoztam, ahogy te, a pár évvel ezelőtti énem szóról szóra kiírhatta volna ugyanezt a kérdést. Visszatérve az 5 éves kapcsolatomra: jóban-rosszban mellette voltam, még úgy is, hogy a barátaim nem kedvelték, a családom pedig egyértelműen utálta. Nem haladtunk semmire, az összeköltözésért is inkább csak én tettem (végül nem sikerült összeköltöznünk), nyaralni konkrétan egyszer voltunk 5 év alatt, és azt is azért, mert ajándékba kaptuk az egyik családtagjától.

Ő is mindig jött azzal, hogy beszéljük meg, ezért nem kell szakítani, stb. Nos, volt olyan dolog, amit először 2017-ben beszéltünk meg, azóta többször visszatért, és még 2020 végére sem jutott el a tudatáig, pedig egészen alapdologról van szó. Mégpedig arról, hogy ne meressze a további 8 éven át a fenekét az egyetemen (BSc-n), hanem vagy kezdjen el tanulni és abszolváljon, vagy keressen más hivatást, hogy ne a diákhitel legyen az ő bevételi forrása. A végét mégsem ez a tutyimutyiság hozta el, hanem amikor gyomoridegem van a hétvégéhez közelkedve (akkor találkoztunk), mert tudtam, hogy erőszakoskodni fog, ordibál velem, ha egyetlen apróság is nem tetszik neki, ugráltat, követelőzik.

Hidd el, nekem is az lett volna az álmom, hogy egy sírig tartó, jóban-rosszban együtt szerelmet találjak, de nem jött össze. Igen, nehéz volt meglépni a szakítást, mert szerettem, de azóta jobban érzem magam, amióta megtettem. Felszabadultabb, boldogabb és motiváltabb vagyok, nincs folyamatosan gyomoridegem, bizakodóbban tekintek előre a jövőm felé, pedig még nem tudom, hogy szerepel-e benne újabb szerelem, vagy macskás néni leszek.

Szóval én ezért tanácsolom a szakítást. Az ember alaptermészete sajnos nem változik jó irányba, és aki a kapcsolat elején követelőző, lusta, hanyag, az sajnos idővel csak még rosszabbá válik.

akik nem értik, kikre gondol a kérdező: én ehhez a kérdéshez szóltam hozzá tegnap, itt a #10-es válasz elég tipikus a felnőtt párkapcsolatok kategóriában

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

#33 Lehet, nem látod, de ez akár egy piros zászló is lehet, mert az ilyen ember később általában komolyabb dolgokba is beleszól, mint egy sima hajfestés.

A vélményét természetesen elmondja, és mindenki megszabhatja, mi fér bele neki (pl. nem akar tetovált, színes hajú emberrel járni - ezt el lehet fogadni). A kérdező párjának stílusa viszont tényleg problémás.

Pont ez az, ami kicsi dolognak tűnik, de hosszú távon az is idegtépő, ha ilyen szinten beleszól a párod pl. a külsődbe.

Visszatérve a példámra: nálam is voltak az elején jelek, például exem szinte presszionált, hogy legyek hivatalosan is a barátnője, pedig nekem még szükségem lett volna egy picivel hosszabb ismerkedési időszakra. Nekem sem tűnt ez hű, de nagy dolognak, hogy menekülni kelljen, és azt gondoltam, hogy biztosan a sok csalódás miatt fél ennyire, hiszen mesélte, hogy sok visszautasítást kapott már, illetve volt, aki rövid ismerkedés után egyszerűen ghostolta.

Aztán egyre jobban leuralt, szépen, fokozatosan. A kívülállóknak (pl. családtagjaimnak) már hamarabb feltűnt, de hajthatatlan voltam, nem hittem nekik, és egy idő után már meg sem próbáltak beleszólni.Az 5. évhez közeledve pedig már szinte elviselhetetlenné vált az uralkodása, de még akkor sem mertem szakítani, hiszen megígért mindent. Azt, hogy kevesebbet ordít, teret hagy nekem, és még azt is mondta, hogy pszichológushoz is fordul, segítsen leküzdeni a dühkezelési problémáit. Sajnos nagyon sokáig hittem neki, de kamu duma volt az egész, sosem változott igazán a jó irányba... Sőt, egyre többet engedett meg magának.

Ezért mondom, hogy szinglinek lenni nem tragédia. Egy jó kapcsolatban úgysem gondol az ember a szakításra, hanem a mély beszélgetések, problémák megoldása, közös fejlődés egyszerűen jönnek zsigerből mindkét félnél.

Mert itt általában csak az egyik felet hallgatjuk meg,az ő sztoriját.

Ha mindketten elmondanák a probléma forrását,valószínűleg könnyebb lenne dönteni is,mert ugye minden éremnek két oldala van.

Egyébként sok troll van itt is már és néha akkora ortó hülyesegeket olvasni hogy kiakad az agyam. 😀

#38 "33-as, te élnél ilyen emberrel párkapcsolatban?"

tisztában vagyok vele, hogy nem minden hajviselet előnyös, valamelyik pedig kifejezetten előnytelen. inkább mondja az arcomba a párom, ha szar, mint hogy a fél melóhely rajtam röhögjön a hátam mögött.