Mit tudnék azellen tenni, hogy ne legyek ekkora érzelmi roncs?

Több, mint fél éve ért véget a kapcsolatom (első volt), sok évig tartott. Megcsalni készült, így szakítottam vele, össze is jött rögvest a másik emberrel.

Hónapokig még próbált velem kapcsolatba lépni, hiába tiltottam le a közösségi oldalakon. Mostmár 2 hónapja nyugalom van, jobban is érzem magam. Viszont annyira hozzászoktam, hogy bármi is történt, keresett.. A kapcsolatunk alatt, meg hát ugye utána is, hogy még mindig azt érzem, hogy fel fog még bukkanni. Elég mérgező volt már ez a dolog kettőnk között, így nem szeretnék már vele lenni, viszont mégis azt érzem, hogy hiányzik és várom a pillanatot, amikor rájön, hogy elrontotta. Vagyis erre már rájött, hiszen hónapokig még "zaklatott" engem a bocsánatomért,de én ezt a dolgot, meg azokat, amiket a kapcsolatunk végén is már elkövetett, nem tudom megbocsátani. Már csak egy energiavámpírként funkcionált az életemben és minden pozitív energiám kiszívta belőlem, amiből én már semmit nem kaptam vissza. Majd, mire teljesen lemerített, szépen fogta magát és tovább állt. Ez nekem még mindig fáj. Már gyógyulok, erősödök, de vannak még mélypontjaim, amikor eléggé fájnak a történtek, mert szerintem nem érdemeltem ezt.

Nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni ezzel a helyzettel. Élem az életem, sokat programozok, ezerrel rákapcsoltam a sportra és egyéb dolgokra, amik feltöltenek. Viszont amikor próbálok a jövőbe tekinteni, még mindig hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy Ő nincs ott, nincs benne. Pedig tudom, hogy akárhogy is nézem, egy romboló és bántalmazó személy volt az életemben, akivel képtelenség lett volna közös jövőt alapozni. Mind érzelmi, mind anyagi szempontból, mert a játékszenvedélye miatt már csak folyamatosan adósságokba verte magát és a csaladját is. Mindemellett rengeteget hazudott.

Annyira szeretnék már megkönnyebbülni, fellélegezni és nem gondolni rá, de úgy érzem, hogy sosem fogom őt elfelejteni. Persze tudom, nem is kell, hiszen az életem része volt. De én csak azt szeretném, ha nem rajta kattognék 0-24 kb. Akárhol járok, akármit csinálok, egyből ő jut eszembe. Hogy ez a hely neki is mennyire tetszene. Ha valami történik velem, szívem szerint vele osztanám meg. Érdekel, hogy hogy van, de nem kérdezhetem meg, mert magamnak ártanék ezzel és meg sem érdemli, azokután, ahogy bánt velem.

Emiatt rosszul érzem magam, mert egészséges lelkületű ember örülne neki, hogy megszabadult egy ilyen személytől. Én mégsem tudok rajta túllépni.. Hol utálom, hol hiányzik, hol azt kívánom neki, hogy mostmár remélem boldog. De olyan nehéz, amikor én maradtam egyedül, összetörve, ő neki meg azonnal volt/van kinél lenni vígasztalódni és ezt igazságtalannak tartom. Az ilyen embernek miért jár a jó mindig, miért ilyen szerencsések? Miért én szenvedek még mindig, amikor én semmi rosszat nem követtem el, csak annyit, hogy bíztam és szerettem egy rossz embert.

Mindenki azt mondta, hogy valószínűleg ha 1et csettintenék, hogy jöjjön vissza, akkor itt lenne. Hiszen hónapokig még utánam koslatott, hiába az új kapcsolat. De akkor sem lenne nekem jobb. Ilyen embert miért akarnék vissza? Engem sem tisztelt, nem is szeretett már, mert akkor nem tette volna ezt. Akkor miért hiányzik? Miért vágyom még mindig arra, hogy akaratom ellenére itt legyen és engem akarjon? Olyan rossz ez az egész. Mi baj van velem? :(