Hogy ne essen ilyen borzasztó rosszul ez a szituáció?

Volt egy egy éves párkapcsolatom, aminek azért vetettem véget, mert az exem majdnem minden héten drogozott és ivott a haverjaival. Mondtam neki, hogy ez így nagyon nem lesz jó kettőnkre nézve, de nem igazán tett a dolog ellen. Nagyon fájt, mert ezen kívül minden jó volt a kapcsolatunkban, a legjobb barátom is volt egyben. Sok minden hiányzik is vele kapcsolatban...

Végül elhagytam. Sírt, könyörgött hogy szeret, és megváltozik... De természetesen nem hittem neki, úgy voltam vele hogy csak megijedt és ígérgetett fűt-fát. Mondtam, hogy ne is keressen, próbálkozzon, ebbe én már belefáradtam.

Pár hónapja már külön voltunk, amikor láttam, hogy új barátnője van. Nem dobtam hanyatt magam, úgy voltam vele, hogy még mindig éli a rossz életét ugyanúgy, nekem ez nem hiányzik... Erre közös ismerősök mondták, hogy mióta elhagytam, teljesen megváltozott. Nem iszik, nem drogozik. Rendes srác lett. Nagy hatással volt rá, hogy ezek miatt dobtam, rájött, hogy így sose lesz normális élete.

Nagyon szíven ütött a tény, hogy talán ha vele maradok, és támogatom, most egy rendes párkacsolatunk is lehetne, mert ha ez nincs, akkor minden tökéletes. De közben meg mindenki azt mondja, hogy ez a pofon kellett neki a változáshoz.

Szerintetek?