Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tudom elengedni?
Jópár hónapja, hogy szakítottunk. Életem szerelmének hittem. Vele terveztem a jövőt, nem is volt más opció a fejemben. Elég nevetségesen hangzik már, de azt hittem, hogy ő az az ember, aki az életem végéig velem marad és átvészelünk bármilyen problémát, mert akkora a szeretet és a bizalom egymás iránt.
Azt hittem, hogy olyan fontos vagyok neki, mint ő nekem. Azt hittem, hogy ő is velem tervez és pótolhatatlan vagyok a számára.
Egy világ dőlt össze bennem, mikor kiderült, hogy nem akarja velem folytatni. Valójában évekig mondhatjuk úgy, hogy manipulált. Kivette a kapcsolatból és belőlelem, ami neki kellett, majd szemrebbenés nélkül, hidegvérrel eldobott. Nagyon ronda szakítás lett a vége. Úgy éreztem, hogy nem is ismerem ezt az embert. Nem értettem, hogy ha bármilyen problémája volt velem, akkor eddig miért nem szólt, miért nem beszéltük meg, vagy már régebben miért nem hagyott el.
Nem akarok tőle semmit. Egy rendes embert érdemlek.
De mégis a mai napig miután már elmúlt belőlem az a mérhetetlen harag és fájdalom, szóval a mai napig gondolok rá és nem tudom elengedni. Mintha a szivem mélyén arra vágynék, hogy minden rendben legyen köztünk. Mély kötődést érzek felé, de ez ugyebár egyoldalú.
Mit csináljak? Már megőrülök. Nincs kapcsolat köztünk és nem is lesz. Megbocsájtottam, de bízni sohasem tudnék benne. Férfit egyelőre a közelemben nem akarok látni. Csak szeretném felszabadítani az agyam az ex idealizálásától. Valaki tud segíteni/ hasonló tapasztalat?
Na nee.. Minden egyes gondolatot iránta elpazarolt energiának látok. És mintha magamat blokkolnám az újrakezdésben.
Igen, mondhatjuk igazi egyéniségnek..
Én is így vagyok ezzel. 7 év után úgy dobott el, mintha nem is léteztem volna. Igen, rossz érzés. Igen, hiányzik, hisz a mindennapjaim része volt. Szeretnék vele beszélni, tudni, hogy jól van. Annak ellenére, hogy a végefelé már csak bántott és kihasznált érzelmileg. Nem egyszerű. De már én sem haragszom, el kell engedni.
Nem tudom, mióta tart ez nálad, de lehet, hogy lassan elkezdhetnél ismerkedni. Nem kell beleugrani semmibe, de megismernél új embereket és hátha valakire mégiscsak felcsillan a szemed. :) én fél évig "pihentem", tettem rendbe magam, de sokszor rámtört a magány. Hétvégén elkezdtem ismerkedni, beszélek néhány emberrel. És tök normálisak, kedvesek, érdeklődőek. Jól esik és jobban érzem magam sokkal. :) próbáld ki, maximum törlöd magad, ha nem válik be. Csetelni még nem bűn. Azt meg meglatod, van-e kedved találkozni akárkivel is. Ne temesd magad, fel a fejjel! :)
Köszönöm a válaszokat!
Tehát törődjek bele, hogy sohasem fogom elfelejteni..
5-ös, kezdek kijönni a barlangomból, de vissza-vissza csöppenek a nosztalgiába. Sokszor még most is a semmiből rámtör a sírógörcs, mert beugrik egy kép, ahogyan épp megcsal, aztán hányingerem lesz és van, hogy nem eszem egész nap.
Másik napokon pedig az jut eszembe, hogy soha nem taálok hozzá hasonló embert. És sírok, mert sajnálom a kapcsolatot. Hogy a szeretet mivé alakult.
Ami meg kiakaszt,mivel a megcsalás, a semmibe vevés, a hazudozás,a lekezelés az egyáltalán ne hiányozzon..
Engem is megcsalt, tudom miről beszélsz. Elég kettős ez az érzés. Bántott, mégis hiányzik. Nehéz ez, de 1x túl leszünk rajta.
#5 voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!