Hogyan tetétek magatokat túl azon amikor a párotok lelépett külföldre egyik napról a másikra munka ügyben?

Hogyan tetük túl ? Két tével...

Úgy tettétek..

Nálunk hasonlo volt.

Csak en jöttem haza.

A párom külföldi, magyarul nem tud, a gazdasági helyzetunket tekintve sem akarna itt élni.

Viszont egy fősuli miatt haza kellett jönnöm aztan abban is el is helyzkedtem karrierépítes stb.

(Kulfoldon szobalány meg ilyesmik voltam es már nagyon rühelltem a mindenfel fizikai melot, de zsigerbol gyűlöltem. Viszont képzettsegileg es szakmai nyelvet tekintve szellemi munkákhoz meg kevés voltam kint. Magyarán nem találtam meg a helyem, csak ideig oraig jo volt a kulfoldi kereset. De szoszerint fizikailag is kezdtem lerobbanni! Mindenem fájt. Csontvelő gyulladásaim kezdtek kialakulni stb. En amolyan gyengébb vekonyabb tipusu nő vagyok amugyis)

Lehetetlen volt tovább kint élnem így.

Hazajöttem elkezdtem a sulit.

Es szerelmes is voltam, azaz rettentően fájt. Hívott könyörgött várt vissza, utánam jött, szemelyesen is kért hogy menjek vissza. Ejjel nappal videochateltünk. Hogy hogy tehettem ezt vele. Menjek vissza.

És ami nekem segitett:

Egy idő mulva átváltott dühbe. Arrogáns lett gyűlölt utált, gúnyolodásokba kezdett, lehordott mindennek, élcelődött rajtam, a haverokkal es anyujával tesoival(!)es velem csoportbeszélgeteseket csinalt ahol agyon gunyolt hogy mindenki rajtam röhögjön!

És az a pont ami vegképp feltette az i-re a pontot, amikor az Anyukája is(intelligens rendes értelmiségi nő akire mindig felneztem es jo volt a kapcsolatunk!) a fia mellé állt és diszkrèten nőiesen ugyan de ő is rajtam kezdett élcelődni.

Es en azt ereztem valojában mindenki utál, semmi szeretet nincs ott, a valodi Igazi családom az itthon van, en ilyenek ilyen emberek miatt plane nem fogok visszamenni SOHA.

Egy fájdalom csak ami megmaradt a szívemben. De persze a korábbi hatalmas emlekek is. De az a fájdalom az nagyban segit ahhoz hogy ne nézzek hátra, hanem csak előre. Azaz végképp lezártam.