Miért nagyképűek azok, akiknek sok párjuk volt, azokkal, akiknek kevés?

Szerintem 18 felett már senki nem számolgatja kinek-hány partnere volt. 18 alatt is csak a retardáltabbak.

Egy embert se ismerek aki emiatt néz le bárkit is. Te konkrétan ismersz ilyet kérdező? Komolyan érdekel. Azt hittem ezt gimis korban mindenki kinövi.

Szerintem főleg azokat nézik le, akik bőven 20 felett sosem voltak senkivel/nem tudtak egy hosszabbtávú kapcsolatot sem kialakítani.

Én a sosem voltam senkivel kategória vagyok. Könnyen baràtkoztam férfiakkal mindig is, többször is reménykedtem benne, hátha lehet köztünk valami, de hát nem. Lehet ezt plátói, naiv szerelemnek nevezni, de attól még nem egyszerű megélni, ha egy kiszemeltnek sem kellek. :( És nemcsak férfiak kerülnek ilyen helyzetbe, bizony. Egyszer volt valaki, akivel nagyon közel kerültünk érzelmileg, de volt barátnője és én mondtam azt, hogy állj, én nem leszek harmadik kerék. Miután szakítottak, próbált megkeresni többször is, de addigra teljesen kiábrándultam belőle, és ő tényleg az a fajta srác volt, aki azzal dicsekedett, hogy 15 csajjal lefeküdt már. 😅

Én azt gondolom felnőttkorban a párkapcsolat nem általános témakör, az ember a legjobb barátaival megbeszéli, hány évesen veszítette el a szüzességét, hány párkapcsolata volt, de egyéb intim részleteket mással nem osztunk meg, tabu. Az is pl:, ha valaki egyértelműen a második házasságából neveli a gyerekeit. Nem kérdezünk rá, hogy na és korábban miért váltál el? Akinek meg ez a témája mégis, az az ő szegénységi bizonyítványa h csak ezen tud csámcsogni.

A nagyképűség az önbizalomhiányból fakad.

Neki meg kell felelnie, neked nem.

Társkeresőn akartak engem meggyőzni arról, hogy hátrányos helyzetű vagyok, amiért 7 évig volt egy komoly kapcsolatom, előtte meg csak egy 1 éves tini kavargatás. Mondván nem éltem, nem tapasztaltam, stb-stb. Én megmondtam ezeknek az embereknek, hogy az én szememben az semmivel sem több, aki "élt és tapasztalt", 10-20 partner van már mögötte, mert számomra ez azt sugallja, hogy a fogyasztói társadalomhoz tartozik, aki képtelen kompromisszumokra, alkalmazkodásra és az első adandó problémánál ott hagyna, mondván jön majd a következő.

Egyébként nem ítélem el a kalandozgatást sem, de nagyon nem bírom azt, ha bárki ilyesmi miatt lenézi a másikat és az exek száma alapján akarja megítélni őt. Ledöbbentem őszintén szólva, amikor ilyen véleményeket kaptam.