Ezért megsértődni? Szakítani?

A feleségem (ő 30 éves) és én (42 éves vagyok) 11 éve vagyunk házasok, nekem az első házasságomból van egy 15 éves fiam és egy 14 éves lányom. Amikor elváltunk, 12 éve, a bíróság nekem ítélte őket, mert a volt feleségemnek igencsak önpusztító életmódja volt és nem úgy állt a helyzet, hogy fel fog tudni nevelni 2 gyermeket.

Azóta kicsit rendbejött az élete, felhagyott a régi életével és tartja a kapcsolatot a gyermekekkel. Jó a viszonyunk vele, rendszeresen találkozunk (bár sosem tudom neki igazán megbocsájtani azokat a dolgokat, amiket tett).

A feleségem sajátjaiként nevelte mindig a gyerekeket, imádják őt a gyerekek és a feleségem is.

A minap a baráti társaságunkkal vacsoráztunk és arról beszélgettünk, hogy milyenek a szülők, milyen volt a gyermekkorunk és milyennek látunk egy jó családfőt.

És volt egy olyan kijelentése (amit most sem bánok és bármikor megismétlek mert ez az igazság) hogy "Bármikor meghalnék a családomért. A feleségemért, a gyermekeimért és a volt feleségemért is, mert a gyermekeim anyja."

Akkor nem történt semmi, de miután elmentek a barátok, a feleségem elég csúnyán lehordott, hogy miért mondtam hogyat hogy meghalnék a volt feleségem ért, mire mondtam hogy azért mert ő a gyermekeim biológiai anyja, akinek bár csak (CSAK) az életüket köszönhetik, mégis az anyjuk és tisztelem annyira hogy családtagnak tekintsem és mint a gyerekek anyját, ugyanúgy megvédjem mint a feleségem.

Nem féltékenységről van szó, a feleségem tudja nagyon jól hogy sosem kívánom vissza az exfeleségem, arról van szó hogy ő nem érti, miért mondtam ezt.

És tegnap ezen megint összekaptunk, erre fel pedig mondta hogy talán jobb lenne, ha 'szünetet' tartanánk.

Ez persze rosszul esett nekem, próbáltam és próbálom megbeszélni vele, de valami miatt ez annyira megbántottam, hogy nem tudja lenyelni.

Én nem bántásból mondtam, nem helyezem a feleségem elé vagy egy szintre vele a volt feleségem, sőt...

Normális ez a kitörése? Mit tegyek? Hogy lehet ezt megértetni vele?