Nem tudok túllépni.Mit tegyek?

Örülj neki, hogy neked vannak olyan napjaid, amikor nem jut eszedbe... Én perceknek is örülök egyelőre. :D

(7 év kontra 4 hónap)

Sajnos nem tudok segíteni és más sem fog tudni. :/

Nekem az segített, hogy tudatosan végigmentem a gyászfolyamaton. Bizonyos szinten próbáltam elterelni a figyelmem, hogy ne állandóan ezen kattogjak, de adtam időt magamnak agyalni is. Minél jobban menekül az ember, annál jobban üldözik az emlékek. És amikor elmélkedtem, próbáltam rendezni a dolgokat: visszaemlékeztem szép emlékekre, telesírtam miatta a párnát, aztán elengedtem. Végiggondoltam, mi nem működött, mit csináltam rosszul, mit kellett volna másként, mit rontott el a másik, mit nem akarok egy következő kapcsolatba, stb. Szóval azt a rám zúduló információhalmazt feldolgoztam, bármennyire is fájt.

És közben próbáltam a jó dolgokra gondolni: a múlt lezárása közben a jövőbe kezdtem tekinteni. Új frizura, új ruhák, új hobbik meg olyan dolgok megcsinálása, amire a párkapcsolat miatt nem volt vagy nem volt annyi lehetőségem. Kerestem új célokat, vagy régieket leporoltam. És kezdtem felkészíteni magam arra is, hogy egyszer új embert engedjek az életembe, így újragondoltam, mit várok ennyi idősen már egy kapcsolattól, mik az intő jelek, amiket tanultam, stb.

Szerintem nagyon sokat segít, ha tudatosan fut neki az ember a feldolgozásnak, és nem csak várja, hogy majd jobb lesz, meg menekül mindenáron a fájdalomtól.