Bántatok már meg visszafordíthatatlan szakítást?

2019 év végén szakítottam a barátnőmmel. Bár nem jó a megfogalmazás, inkább gyáva módon megfutamodtam a problémák elől és elmaradtunk egymástól, a gyakori veszekedések egyike után nem kerestem, és ő sem. A probléma forrása, hogy ő komolyabbra szerette volna fűzni a kapcsolatunkat, együttélés, stb., hisz mondhatni tavkapcsolat volt, átlagosan hetente találkoztunk. 3 évig tartott. A szakítás után felszabadultam, elkezdtem ismerkedni, bele sem gondoltam mi lehet vele, milyen fájdalmat okoztam neki. Aztán az új lány, akit megismertem rendesen megvezetett és hitegetett egy éven keresztül. Mondhatjuk, hogy a karma visszaadta, megérdemeltem.

Néhány napja egyre többet gondolok a volt barátnőmre, ennyi idő után döbbentem rá, hogy mit veszítettem. Borzasztóan rám tört a dolog. Persze mindig tisztában voltam az értékeivel, de túl természetesnek vettem, hogy van nekem, nem tettem érte eleget, amit mai fejjel már megtennék és én is vágynék a komolyabb elköteleződésre vele kapcsolatban (pl. házasság, amire ő is vágyott). Borzasztó bűntudatom van, megbántam az egész múltbeli hozzáállásomat, gyűlölöm magam a történtek miatt. Hozzátartozik a történethez, hogy neki azóta van barátja, egy tényleg korrekt, jó megjelenésű srác, aminek részben örülök is, nagyon megérdemli, hogy valaki tisztességes, felnőtt módjára bánjon vele, amely rám közel sem volt jellemző.

Megfogalmaztam a számára egy üzenetet, amiben bocsánatot kérek tőle és őszintén leírom az érzéseimet. Természetesen nem várhatom el, hogy visszajöjjön hozzám, fordított helyzetben én sem tenném, de vajon ez könnyítene az érzéseimen? Valahogy feloldana? A múltat megváltoztatni nem tudom. Van olyan itt, aki hasonlón ment át rajtam kívül?

Lehet hosszú lett, próbáltam mindent összeszedni. Köszönöm az elolvasást és a válaszokat!

27 éves vagyok, a lány 25.