Visszafordíthatatlan a helyzetem ha minden erőmmel azon vagyok, hogy hogyan kerüljem el a nőket?

Magam sem értem,hogy mit miért teszek. Csalódás egyáltalán nem ért a lányokkal kapcsolatban. De mégis minden nap minden erőmmel azon vagyok,hogy minél jobban elkerüljem őket. A közelemben lévők közül senki nem ért meg engem,hogy nekem mekkora szorongással és félelemmel jár az ha a társaságomban vagy a közvetlen közelemben vannak a lányok. Már azon is elgondolkodtam ,hogy feladom a tanulmányaimat mert sem most és a jövőben sem fogom tudni kezelni azt ha a közvetlen közelemben lesznek a nők. Nincsen velük konkrétan semmi bajom sem viszont a félelem irányít engem és nem tudok máshogyan viselkedni. A tanulmányaim befejezése után nem dolgozhatok majd a szakmámban mert ott rengeteg nő lenne. A munkahelyen emiatt előbb vagy utóbb úgyis megválnának tőlem.