Reménykedni, hogy jobb lesz a helyzetem vagy elfogadni azt, ami van?

Válás közben vagyok, már rég elköltöztem otthonról, jelenleg csak egy szobát bérlek, de fizetni már azt sem tudom, pár héten belül visszaköltözöm szüleimhez. Mire megtörténik a vagyonmegosztás, találok egy újabb lakást, újabb hitelt felveszek, talán évek is eltelhetnek. Egy szerethető nőre jelenleg esélyem sincs, nincs kedvem előadni neki, hogy "Amúgy nem mama hotelben lakom, ez csak ideiglenes..." - Ez semelyik nőt nem érdekli.

Sok nőnek bejövök, de minek randizzak, ha most olyan sehovase tartozónak érzem magam. Elhívom kávézni, randizni ide-oda, és utána mi legyen? ... hotel szoba mindig? Gyorsan elégetném a megtakarításaimat.

Borzasztó magányos vagyok. Törődjek bele, hogy meghatározatlan ideig még így fogok élni, vagy fogadjam el, hogy az életem nem akkor lesz jobb ha elérem a céljaim?

33/F