Volt már olyan kapcsolatotok ahol szakitás után a másik fél azt mondta hogy jó lenne beszélgetni ez után is, vagy csak legyünk barátok?

Undorítónak nem gondolom, de nyilván függ attól, hogy hogyan váltak el a felek.

Az én tapasztalataim alapján ezt egy pasi akkor mondja, amikor nyitva akarja hagyni a lehetőségét annak, hogy x hónap múlva visszamásszon hozzád, ha épp nincs neki senkije.

De ez csak az én tapasztalatom, van, akivel szakítás óta nem vagyok hajlandó beszélni sem, van, akivel amúgy ha egy társaságba kerülünk, összefutunk, tök jól elvagyok, de amúgy kifejezetten baráti kapcsolatban egyik exemmel sem vagyok és én ehhez tartom is magam, mert még a végén azt hiszik, visszakaphatnak :D

Az exemnek vannak ilyen próbálkozásai pár hetente.. Új profilokról és új számokról.. :D mondanom sem kell, hogy nem kívánok vele barátkozni, ugye? :D

Ha nem kellettem párnak, akkor pajtinak se kelljek. Van nekem elég, nélküle is. Ő meg keressen mást, ha magányos.

Szakítás után rövid idővel ilyesmibe ép elméjű ember nem megy bele. A többi (mint én is) majd megtanulja. Nem vagyok azellen, hogy az ember normális, már-már tényleg baráti kapcsolatot tartson az exével, de az nem szakítás után egyből fog bekövetkezni. Lezárni, feldolgozni egyedül kell, nem úgy, hogy még jópofiztok egymásnak. Ha utána is érdeklitek egymást, mint embert, miért ne. De millióból az egy, aminél ez tényleg így működik. Általában az egyik fél a magányát enyhíti, vagy a szakítás élét próbálja (elég idióta módon) elvenni, nem pedig valódi kapcsolattartási szándék. Ezért kb a legtöbb esetben felesleges időpazarlásnak, és önmérgezésnek tartom.

Számomra mondjuk annyiból hatásos volt, hogy több exből is így ábrándultam ki, mert idővel tisztult a kép, és szomorú volt, amit láttam.

Nekünk működött, hogy barátok maradtunk. Párkapcsolatilag nem működtünk, barátilag viszont eléggé. Mindkettőnknek van párja, hármasban, négyesben is el szoktunk járni, néha ketten leülünk beszélgetni. Egyikünk sem akar a másiktól semmit, boldogok vagyunk a párjainkkal. Igazából mi lennénk az utolsók, akikre érdemes lenne féltékenynek lenni, mert nulla vonzódást érzünk egymás iránt, illetve egyikünk sem tudná megadni a másiknak azt, amire párkapcsolatilag szüksége van.

Biztos sokak szerint ez bizarr, meg mit tudom én, de különösebben nem izgat. De az tény, hogy ez csak akkor működhet, ha nincsenek párkapcsolati érzelmek.