Megengedjem neki, hogy eljöjjön a temetésre?

Sziasztok!

Szöget ütött a fejembe, hogy meg kéne hallgatnom a csaj verzióját is, ezért tegnap találkoztunk nála és kifaggattam az ő verziójáról.

Azt mondta, mindennél jobban bele akart szeretni a bátyámba, de nem sikerült neki. Arra a kérdésre, hogy miért hagyta menni a dolgokat, miért nem volt kezdetektől őszinte a bátyámmal (kihangsúlyoztam neki, hogy a bátyám a hazudozás és az időhúzás miatt haragudott rá meg hitte azt, hogy gyűlölte őt), azt mondta, hülyeség volt, szeretné visszacsinálni, de nem tudja. Elkezdett könnyezni, amikor mondtam, hogy a bátyám azt hitte, gyűlölte őt.

Nem tudtam eldönteni, tényleg szomorú vagy csak játszmázik, ezért megkérdeztem tőle, hogy mikor lenne a bátyám születésnapja, és hogy az anyánk mikor halt meg (a bátyám ezeket száz százalék, hogy elmondta neki, többször is, meg a bátyám nagyon anyás volt, ezért róla beszélt inkább). Mert ha valóban fontos volt neki a bátyám, és megpróbálta viszontszeretni, akkor ezekre kellett annyira figyelnie, hogy tudja.

Mivel nem tudta egyiket sem, így azt mondtam, nem tudom elhinni, hogy őszintén bocsánatot kérne a bátyámtól (amire amúgy volt másfél éve), és hogy a bátyám tényleg fontos volt neki. Ezért azt mondtam, nem jöhet el, a tetteinknek következményei vannak, és a körülmények alapján a bátyám sem örülne neki, így sem a helyszínt, sem az időpontot nem mondtam el.

Könnyezve ment el a csaj... Ő nem látta, a bátyám mennyit szenvedett miatta. A csaj így járt.

Utolsó, köszönöm az őszinte és mindenre kiterjedő hozzászólást. Őszintén mondom, nem ironizálok.

Évente csak egyszer megy ki az apjához a temetőbe? A férjedet mennyire viselte meg az apja halála? Mennyire volt apás? Hány éves volt, amikor az apja meghalt? Volt, akire komolyan számíthatott az apja halála után?

Nem faggatózom vagy követelőzöm, ezeket csak azért kérdezem, mert tapasztalt felnőttként nagyon más elveszíteni egy szülőt, mint még majdhogynem gyerekként, főleg úgy, ha a másik szülő sincs már. Utóbbi esetben nyilván jobban kötődsz az emlékéhez, a bátyám ezért mesélt erről sokat.

Mondod is a lényeget: készülsz a férjed születésnapjára tortával meg ajándékkal. Mert fontos neked a férjed. Névnappal nincs is baj, én a sajátomét sem tudom, de a környezetemben senki sem ünnepli senkiét.

A bátyám se holtában váljék fontossá (akárki számára).

Random dátum lenne egy születésnap meg egy még majdnem gyerekkorban elveszített szerető édesanya halála? A hozzászólásod alapján érző lénynek tűnsz, szerintem ezt a random dolgot te sem gondolod itt komolyan.

Nem volt másfél éve köztük semmi ez igaz, de ezt a csaj akarta így. Aztán a bűtyám meghal, és hirtelen fontossá válik neki? Ez nem így működik.