Az baj ha nincs elvárásom a barátnőm felé?

Nem rég szakított a barátnőm mert szerinte én elnyomtam őt.

Soha semmi miatt sem veszekedtem. Leszögeztem neki az elején, hogy nincs elvárásom, nem haragszom semmiért és teljesen megbízom benne. Valamint megígértem, hogy soha sem fogok szakítani. Még akkor sem fogok haragudni ha megcsal. Ha megcsal elfogadom, hogy hibáztam és megértem a döntését.

Többször nekem kellett érte mennem bulikba/discoba. És akár a jelenlétemben akár nem többször annyira berúgott, hogy összehányta hajnalban a kocsit. Ő rávett, hogy megszakítsam a kapcsolatot a baráti körömmel.

Ő sose ismerte el a döntéseimet, sose hagyta rám. És amikor 1 év járás után kiborultam neki bepánikolt. Majd szépen megfordította a helyzetet és utána 4 hónapig csesztetett vele, hogy én hogy vagyok egy ekkora szar, hogy nem mondom, hogy nekem nem jó az ha veszekszik velem 1 éven át egy lány.

Olyan dolgok miatt veszett össze, hogy keveset tudtunk találkozni mert a szüleimnek kellett segítenem vagy tanulnom kellett (Érettségi aztán egyetem).

Elkéredzkedtem valahova tőle, elengedett. Aztán másnap megkaptam, hogy miért vagyok ekkora köcsög, hogy elmentem.

Volt, hogy egy lerobbant barátomat mentem hazavontatni (földútról), mert csak én tudtam hol van és már közeledett az este.

Volt, hogy rosszul lett mert nem evett, mert fogyni akart (~9%-os BMI-al nem tudom hova). És egy barátnője rám írt, hogy ő is aggódik és próbáljak vele beszélni. Majd megkaptam tőle, hogy én ne merjek beleszólni az életébe és mekkora egy köcsög vagyok. Akkor kiborultam a barátnőjének és utána még 2 hétig ment a huzavona, hogy én hogy merem kibeszélni a háta mögött.

Nyilván ha a szerelmed rosszul lesz mert nem eszik, megpróbálsz segíteni neki aztán rád haragszik nem leszel olyan lelki állapotban, hogy azt mond róla, hogy meggondolt és logikusan cselekszik. Semmi személyeset nem osztottam meg róla.

Az hozzá tartozik a történethez, hogy őt csak anyukája nevelte, apukájával rossz volt a viszonya és egy kis lakásban 1 bérből éltek. Nekem mind a két szülőm él és együtt vannak valamint anyagilag biztos a hátterünk.

Én nagyon jól haladok a tanulmányaimmal. Ő azt mondta, hogy miattam nem halad jól, ugyanis én lenézem és gyereknek kezelem őt.

Én sosem akartam direkt gyereknek kezelni. Viszont a már előbb taglaltak miatt tényleg nem tudtam komolyan venni minden esetben. És rengetegszer hárult rám akár egy szülő feladata a kapcsolatban ami kifejezetten nehéz volt.

Tegyük azt, hogy összeveszik velem (aki épp délutáni műszakban vagyok) mert azt mondom, hogy egy háziállat halála miatt még nem kell benyugtatózva aludni napokig(Xanax).

Este elmegy discoba én meg az éjszakai műszakból egyből a 40 kilométerre található discoba megyek, hogy kiengeszteljem és a jutalmam az, hogy én vihetem haza, hogy aztán másodjára is összehányja a kocsit.

Majd hajnali 4-kor mikor kipucoltam az ülést aludhatok 2 órát, hogy utána hordhassak délelőtt sittet. De ezután se haragudtam.

Ezért adott esetben kezelhettem gyerekként.

Elvileg társaságban is észrevették, hogy elnyomom őt. Én nekem voltak hülye vicceim, de azok tényleg nem belőle űztek gúnyt, egyszerű viccek voltak. Én szerettem volna sokszor vele olyan témákról beszélgetni (vagy akár a társaságban olyan témákról beszélgetni) amik nem maradtak a small talk határain belül.

Például, hogy érettségin mit kérnek a tanárok, hogy oszlik meg területileg a tanulmányi átlag, mi miatt van ez.

És sokszor nem egyezett a véleményünk mert ők ilyen 64 vármegyés nacionalista jobboldaliak. Én meg Polgári családból származó baloldali liberáldemokrata. Nyilván a vérmérsékletünk is jelentősen különbözött emiatt. Ezért tűnhetett úgy neki, hogy lenézem.

Az én szüleim elég egyedi módon élnek. Nincsenek durva baráti összejövetelek, nem mindennapos az alkoholfogyasztás és a gyógyszerszedés. Mentális probléma esetén terapeutához fordulunk és nem gyógyszert szedünk. Mondjuk pánikbeteg vagyok (mondjuk hogy mára tünetmentes) szóval szedtem gyógyszert, de nyilván nem egy állat halála miatt mint ő. De a Rivotrillal való tapasztalatom miatt próbáltam lebeszélni a Xanaxról.

Ezért esik szarul, hogy szakított mert én teljesen önzetlen és teljes mértékben odaadó voltam az egész kapcsolatban és nem tudom, hogy hol hibáztam. Az összes fiú és lány barátom azt mondja, hogy a legelején. Nem az életreszóló szerelmet kéne keresnem hanem könnyű párkapcsolatot.

19/F és 17/L (másfél év járás)