Hogyan értessem meg vele, hogy semmi értelme a folytatásnak? Mások vagyunk nagyon.

2-3 hónapja együtt vagyok egy férfivel. Már az elején is tudtam, mivel foglalkozik. Idővel azonban rájöttem, nagyon mások a céljaink, terveik a jövőre nézve, az egész személyiségünk. Nem érdekelt, hogy ő nem szellemi fogalmazású, diplomája sincs, mert nagyon jó ember, tiszta lelkű, látom, nagyon megszeretett a rövid idő alatt is.

Azonban rájöttem, nagyon mások vagyunk. Elkezdtem kérdezni a céljairól, a terveiről. 37 éves, ugyan azon a munkahelyen dolgozik 14 éve. Ugyan azt csinálja minden nap. Albérletben él, pedig jól él, nagyon is. Igazából nem érdekli semmi. Munka után haza megy, tv nézés a kanapén, boltba megy vagy takarít (az szuper). Ennyi az élete. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne még elérni, mit tervez a jövőben, hol szeretne élni, mit szeretne még csinálni az életben nem tud válaszolni. Jól akarja magát érezni, ennyit tud mondani. A munkáját szereti, csinálja, elvan. Teng-leng.

Én szellemei foglalkozású vagyok - nem, nem “tenni magamat” jöttem ide, a diploma semmit sem jelent - eltartom magam, rakok félre. Vannak céljaim, terveim. Minden nap olvasok, önfejlesztek, sportolok. Szeretnék feljebb és feljebb jutni a ranglétrán, több lenni, előrébb jutni, pénz keresni, többet, többet, többet.

A minap ezt felhoztam neki, az egészet. Hogy égbekiáltó különbségeket látok és ez így nekem nem tetszik, később még nagyobb problémáink lesznek ebből.

Meg is beszéltük látszólag, hogy őt nem a pénz teszi boldoggá, engem meg igen...

Ő csak egy szeretni akar és szeretve lenni, majd később gyereket. Neki ez ennyi. Nem csöves, elvan. Nekem a BMW kell meg a drága táska, neki jó az olcsóbb is, nem ez teszi boldoggá. Nem akar fentebb jutni a cégnél, ahol dolgozik, mert ugyan annyit keresne több munkával, meg ilyeneket mond...

Nem érti meg, hogy számomra fontos a karrier, az önmegvalósítás és a pénz, igen. Mert azzal teremtem meg kényelmes, szép jövőt esetleg a gyerekeimnek is. ... és igen, szeretem a szép, drágább dolgokat, utazást, amiért ÉN dolgozom meg.

Ő elvan, le van ülve, mint az iszap. Nincs igénye többre. Később ez még inkább ki fog jönni köztünk, úgy gondolom.

Biztos az is szerepet játszik ebben, hogy az apám kb 20 éve kint dolgozik külföldön, eleinte a legszarabb helyeken, volt, hogy ki se fizették. Harcolt, nem adta fel, ment a PÉNZÉRT, a családért. Addig anyám egyedül vezényelt itthon mindent, mosott, főzött, 2 gyereket nevelt, hányta a havat a ház elől, nyelvet tanult, jogosítványt szerzett. Apám jött haza időközönként, volt pénz mindenre. Ma már egy teljesen osztrák cégnél van, beosztottjai vannak. Heti 4 napod dolgozik, teljesen érték kapcsolatunk van. Fontos a pénz, kell. Ezt tanultam meg. Megyünk előre a pénzért.

A srác anyja sosem dolgozott - olaszoktól beszélünk egyébként, ő kint él ugyanis - az apja építési váltakozó, de az a “kétkezi”. Náluk biztos máshogy alakult ki a pénz értéke vagy nem is tudom.

Azt mondja, hogy őt nem érdeklik a különbségek és nem akar elveszíteni.

Köszönöm a válaszokat.