Bosszút állni a szakításért nagyon csúnya dolog?

Ez, hogy bosszút akarsz állni, szerintem normális érzés, belőlem is kihozta már olyan ember, akibe szerelmes voltam ő pedig egyszercsak leszart.. Persze én se tettem meg, és nem is jó ötlet, de tényleg úgy érzi az ember ilyenkor, hogy jó lenne éreztetni vele, mit okozott..

Rajtam már álltak bosszút ilyen miatt. Igaz, hogy nem volt olyan nagy ügy, inkább röhejes volt amit csinált, de azóta minden online felületről letiltottam. A büdös életbe többet nem állok szóba vele.

El nem tudom képzelni miképpen tudna bárki is valakinek egész életében keresztbe tenni, hacsak nem az orosz maffia feje, avagy hasonló kaliberű ember. Rajtam még sosem akartak bosszút állni, legalábbis nem tudok róla, de azon kívül, hogy jót röhögnék, mégis mit tudnának csinálni velem? Megszégyenítenek? Mivel? Ahhoz olyan infó kellene rólam, ami senkinek nincsen, lévén nincs semmiféle aberráltságom, vagy mocskos múltam, sem pucér fotóm, szexvideóm. Kirugatnak a melóhelyemről? Az senkinek sem sikerülne. Zaklatnának? Feljelenteném. Ismerősöket, barátokat bombáznának vélt vagy valós baromságokkal? Ők is kiröhögnék, aztán tiltanák, majd feljelentenék. Bosszút állni azon lehet, aki vétkezett valami olyasmiben, amit a többség elítél (és ezt bizonyítani is tudja a másik fél, máskülönben csak rágalom marad), vagy valamikor meggondolatlanul kiszolgátatta magát a másiknak, esetleg nagyon elesett, vagy kiszolgáltatott, de ha ez utóbbi kettő közül valamelyik, akkor a "bosszúállót" minősíti csak az, hogy egy ilyen embernek kersztbe tesz és szintén visszacsap az az ostor. Sosem értettem ezt. Ha mondjuk szeretői viszony után valamelyik fél sértettségből kitereget, akkor értem, hogy az egy bosszú és valószínűleg célt is ér,(eleve az ilyen viszonyt és az utána jövő bosszúállást is elítélem, a rend kedvééért) de normál párkapcsolat után mégis mi az, amivel bosszút lehetne állni? Normális emberek között aligha akad ilyesmi, mondjuk normális emberek agyában eleve meg sem fordul, akárhogy is bánt el vele a másik. Én mindig sajnálom az ilyen embereket, akik a továbblépés helyett tök fölöslegesen ilyesmire pazarolják az idejüket, energiájukat, szabad vegyértékeiket.

Én már találkoztam olyan bosszúval, hogy (kis közösségen belül) az illető elterjesztett volt párjáról mindenféle hazugságot, elég hiteles tudott lenni, mert több évtizedig gyakorolta azt: miképpen lehet az embereket manipulálni, elhitetni velük bármit, saját céljaira felhasználni stb. Ilyen ellen nehéz védekezni, ha a közösség zárt. A felgyorsult világban meg sokan nem néznek utána információknak, hanem elfogadják hiteles információnak a pletykát.

Ezt értem, erre mondom, hogy ehhez kell egy bizonyos közeg. az én környezetemben senkinek semmit nem hisznek el brahira, bármennyire is profi maipulátor az illető, ami pletyka típusú, azt ignorálja a környezetem, családom, mindenki, jómagam sem hiszek el soha senkiről semmit pusztán állítás alapján, akárki is mondja, bár tény, egyetlen pletykás közeli ismerősöm sincs, csak távolabbi, azokat meg pont letojom. Nagyvárosban meg ugye nem működik a híresztelkés sem. Természetesen teljesen tiszta amit írsz, de mondom ehhez olyan ember és olyan környezet kell. nem vagyok én az atyaúristen, de hirtelken semmit sem tudok elképzelni amivel ezen a szinten rajtam revansot lehtne venni, mondjuk ha fizikailag nem árt nekem valahogy (az azért már durva eset lenne és nem is ilyesmiről volt most szó gondolom)), akkor leperegne, visszapattanna az egész, ahhoz azért "nagy embernek2 kellene legyen az illető, hogy kárt tudjon okozni a puszta hatalmával, kapcsolataival nekem.

No azt elhiszem Neked, hogy ez szörnyű lehet. Értelmes családom van, kedves, empatikus, szintén értelmes barátaim. A munkahelyem családi vállalkozás, egy ember sincs ott, akinek nem ott lenne a helye, zömében baráti a légkör. Már apukám is eleve úgy keresett maga köré embereket, akik hasonló mentalitásuak, értékrendűek, mint a család. Beszélgetünk mindenről, de nem pletykálunk sosem, maximum poénkodunk ilyesmivel. Budapesten élek, így klasszikus szomszédi viszonyom sincs senkivel a társasházban, csak a mellettünk lakó indiai párral, ők meg nem pletykálnak sosem. Utóljára a középiskolában volt ilyesmi rosszindulatú közeghez szerencsém, az egyetemen már megválogathatta az ember a társaságát, úgy, hogy az neki jó legyen, kollegista meg nem voltam ugye. Ki nem állhatom a manipulátor embereket, megvetem a pletykát és mindenki a környezetemben. Az anyámat meg egy hétpróbás szocio-pszichopata sem verné át amúgy, a saját szakterületén semmiképp, bár volt pár meglepő esete a praxisában már amúgy, privátban már rég nem is rendel(pszichiáter, nem pszichológus).

#27 Elmesélnéd azt az esetet?

Most biztosan nem, mert "lejárt" a mai kikapcsolódásra, szabad netezésre szánt időm és rögtön elmegyek dolgomra késő estig, de holnap szívesen, szabadnap is lesz, belefér bőven valamikor délelőtt. Nem tudom, mondjuk anonim módon remélem nem etikátlan, de megkérdezem anyut, aztán ha aggályosnak tartja még így is, majd elküldöm privátban, ha annyira érdekel, úgysem használtam még ezt a funkciót az oldalon. Meg végülis miért mesélnék itt más kérdése alatt, mikor Téged érdekel. Szép délutánt mindenkinek és elnézést kérek mindenkitől, ha kicsit szétoffoltuk volna itt a végét!

#29 Rendben, várom a privátot a sztoriról, ha úgy döntesz. :)