Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bosszút állni a szakításért nagyon csúnya dolog?
Te vagy aki 3-4 hónapja szakítottak egy egyébként is szarul működő távkapcsolatban, és eddig vissza akarta mindenáron szerezni.. Nagyon is benne voltál nyakig; a problémákat saját bevallásod szerint többször átbeszéltétek.
Ez is a továbblépés egy módja, de egyáltalán nem jó út, csak magadat mérgezed tovább.
"De olyan dolgokat kért számon, ami egyoldalúvá tette volna a kapcsolatot, bizonyos ügyért csak én tegyek.. Keveset találkoztunk -> kihozza hogy csak én miattam, amikor én legalább látogattam. Költözzek közelebb -> fizessem egyedül az albérletet. Nincs közös program/hobbi -> ő nem volt hajlandó (némileg érthető okokból, ezért én elfogadtam és megértettem) hónapokig kimozdulni se a házból, de mégis képes volt rajtam számonkérni..
Annyira de annyira tökéletes és szerethető lány volt, mintha magamnak álmodtam volna."
Azért ezt az erős ellentmondást még gondold át egyszer.
És igen, iszonyú szánalmas és megalázó, de nem neki. Saját magadat járatod le, meg esetleg azt éred el, hogy milliószor is megbánja hogy köze volt egy ilyen rosszindulatú kicsinyes alakhoz, mint te.
Egyszerűen kezdd el feldolgozni, hogy ennek bizony vége van, vond le a tanulságot és lépj tovább. Ez az egyetlen helyes cselekedet szakítás után.
"rosszindulatú kicsinyes alakhoz"
Hidd el, nem vagyok az. Ebben biztos lehetsz.
Elkezdtem feldolgozni, innen már talán tényleg nincs visszaút lehet nem tudnékmár én se ugyanazon emberként ránézni. Pedig tudtam volna változtatni ha legalább esélyt ad. De legyen, így majd talán boldoggá teszek egyszer mást, vagy csak építgetem saját életem. És a bosszút nagyon megbánnám azt tudom, igazából költői kérdésként, csak megerősítésként tettem fel a kérdést abban, hogy tutira ne tegyek ilyet.
Megérteni viszont nem tudom valaha megfogom-e, hogy miért csak ez az egy megoldás volt. A gondját megértem annak ellenére, hogy én tőle megértést, naazt tényleg nem igazán kaptam. És ha én tettem volna azt amit ő, tuti kidobott volna már régebben..
Az, hogy minden nap eszedbe jut és bosszankodsz rajta, valamint hogy bosszú-fantáziáid vannak, azt akadályozza meg, hogy a jövőbe nézz, vagy hogy elfogadd a helyzetet, feldolgozd, el tudd engedni.
A bosszú ezért felesleges energia, időpocsékolás, a múltba nézel általa, nem a jelennel és a jövővel foglalkozol.
Ha az elengedés nem járható út, ha sokminden fáj, idegesít, pszichológus segítségét is kérheted.
De mégis, mi a fene volt az a rossz, amit tett, hogy a szemére hányod, de annyira azért mégsem, hogy ne maradna továbbra is szerethető? Én is ellentmondást érzek itt, nem csak mások.
Dúlnak (még) benned a szerelemhormonok, szebbnek, jobbnak látod a lányt, mint amilyen, és nagyobbnak a veszteséget. Bírj ki pár hetet, hónapot, onnan visszanézve nagyon másként fogod látni. Meglehet, hogy magadat is.
A bosszút felejtsd el. Ha jó ember vagy, akkor nem oldja meg a válságodat, viszont lelkiismeretfurdalást okoz. Lehet, hogy nem azonnal, de tartósan.
(Ha nem vagy jó ember, akkor persze más a helyzet, de akkor se állj bosszút, hanem próbálj meg jobbá válni.)
9. Azt volt bárki is, aki ennyire komolyan vette? :D
Én áprilisban ismertem meg a barátnőmet a lezárások közepette. Az első randink kvázi illegális volt, mert akkoriban csak a boltba lehetett menni és hasonló helyekre. Utána is úgy találkoztunk még jó párszor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!