Mit rontottam el megint?

Szerintem ezek után mondjuk egy igazi indokot kellett volna kapnod, akármi is legyen. Férfiként mondom, hogy szerintem ez lenne a minimum.

Igaz, most már menyasszonnyal az oldalamon másként látom a kapcsolatokat. A leírtak alapján nem tudunk tényleges, hasznos választ adni, csak találgatni. A körlüttönk lévők között is sok év után ment tönkre szinte egyik napról a másikra minden, amelynek nem volt előjele.

Egyedül amit tudok tanácsolni, hogy ne add fel! Az pedig, hogy ilyen esetben magadban keresed a hibát teljesen felesleges, hiszen nem tettél semmi olyat sem, amely arra utalna, hogy ezért el kell, hogy hagyjanak. Igaz, ez csak a leírásod alapján van.

Ami pedig az egyik legnagyobb butaság, az pedig az, hogy egymáshoz próbálják a kapcsolatokat hasonlítani. Ilyen nincsen! Két kapcsolat sem ugyan olyan, még ha ugyan az az ember is alakítja ki időeltolódással.

Röviden: Fel a fejjel, nem kell feladni! Fiatal vagy!

Nagyon aterzem a helyzetedet, most vagyok 22 eves. 21 eves koromig 3 kapcsolatom volt, egy masfel eves, egy fel eves es egy 1eves es mindharomszor engem dobtak ki, mindegyikbe nagyon szerelmes voltam es az utolsoban tenyleg rettenetesen biztam, hogy akkor ebbol hazassag lesz. Mindegyik kapcsolatomat borzasztoan sokaig gyaszoltam, kb 1 es en is ugy ereztem/erzem, hogy selejtes vagyok es kibirhatatlan, mindenkinek csak egy ugrodeszka, foleg, hogy az utolso ketto ra par honapra megtalalta az igazit, akit mar el is jegyeztek. Nem ertettem, hogy hogyan lehetek egy ennyire jelentektelen ember, akit 2 honap alatt elfelejtenek. Igazabol ezt a reszet meg most sem ertem, csak probalok nem ra gondolni.

De hogy happy end legyen a sztorim vege: amire megtanultam egyedul is boldog lenni osszeismerkedtem valakivel, pedig nagyon nem akartam, mondván en ezt a kapcsolatosdit megegyszer nem jatszom mar el :D bar meg nagyon friss a dolog most meg minden jo es tokeletes a srac, de nagyon ugyelek arra, hogy ne legyek tul sok valamint hogy "ne szeressem annyira", hogy ne tudjam elhagyni, ha elromlana kozottunk a dolog. Szoval azon tul, hogy mar beleszerettem probalok racionalis lenni, a problemakra is ugy tekinteni, marmint nem erzelmekbol hisztizni egybol es probalom szem elott tartani, hogyha javithatatlanul megromlik a kapcsolat vagy azt latom rajta, hogy nem szeret mar, barmennyire is szeretem, de el kell hagynom.

Hidd el nem benned van a hiba, vagyis nem akkora, hogy lelépjen a másik így. De sajnos a fél éves, nem akar távkapcsolatot is jelzés volt már. Ő nem azt érezte, amit te. Nyilván aki szerelmes, az nagyon nehezen, vagy sehogysem veszi észre a jeleket, hiszen szívvel nagyon nehéz látni a rosszat, ami várhat a következőkben.

Próbálj meg a többi dologra koncentrálni, ami lekötött mellette is. Idővel, sok idővel majd talán halvanyul és ha jó lesz magadban is, akkor jöhet a következő, aki talán már marad is, örökre. 😊