Más is érzett már így?

Volt ilyen nálam is, igen. Még egyetem előtt voltam, az akkori párom pont azon a nyáron dobott ki. Persze teljesen összetört az egész, nagy reményeket fűztem hozzá, első szerelem, stb. Bíztam benne, hogy együtt járunk majd egyetemre, együtt kezdjük el az életünket építeni...

Aztán ahogy feleszméltem a szerelemből egy év és a szakítást követő pár hónap után, kezdett tiszta lenni, hogy mennyire lenéztem magam mellette. Hogy én rúgdostam el az érettségiig, hogy nekem köszönheti, hogy egyáltalán nem bukott meg matekból, hogy nem vették fel sehova, mert a haverokkal járt bebszni tanulás helyett, hogy mikor lejártam rendszeresen futni, semmit nem tett magáért, hogy a csajhaverjával beszélték meg a ki kapcsolatunkat, hogy természetesnek tekintette, hogy főzök rá, ha nálam alszik vagy náluk vagyunk és semmiben nem segített, hogy amíg én gyűjtöttem neki ajándékra szülinapjára, ő sajnálta rám a pénzt és inkább meghívta belőle a haverokat... Jézusom, ledöbbentem, hogy önként lefokoztam magam ennyire. És onnantól nagyon odafigyeltem ezekre a választásaim alatt.

Volt egy kép Facebookon, még régebben tették ki mémoldalak:

[link]

Ez jutott eszembe a helyzetről utólag. Mivel az anyukája volt az osztályfőnököm, némileg tudunk egymásról. Az osztálytalálkozón ott csücsültem két diplomával és gyűrűvel az ujjamon és néztem, hogy mennyire szétesett eközben külsőre meg mindenhogy. Azóta is az anyjával él, nem vették fel anno, az okj-ről meg kibukott. Kedves volt velem, jót beszélgettünk. De ha vele maradok, szerintem inkább én követtem volna őt arra a szintre, mint fordítva. És sosem lettem volna menyasszony.

Utólag nagyon sok dolgon elgondolkodik az ember, és sokszor olyankor jön rá, baccki ezzel a faccal /hülye picával voltam együtt.

És van aki nem szomorkodik, hanem dühös

Ott a pont az "5" válaszolónál.....

A legtöbb szakításom után azt éreztem, hogy megint lehúztam a WC-n pár évet és nagyon dühös voltam magamra, hogyan választhattam ennyire rosszul. Kellenek ezek a csalódások és pofonok ahhoz hogy megismerjük a valódi ízlésünket és a konzekvencia levonása után megfontolt döntést hozzunk.