Nők! Szakítottatok már férfival azért, mert a konfliktuskezelő képessége zéró?

Volt ilyen exem. Leginkább az volt a baj, hogy tudomást sem akart venni arról, hogy probléma van. Amint jelezted neki, hogy ezen vagy azon szeretnéd, ha kicsit változtatna, rosszul esett amikor ezt vagy azt mondta azonnal témát váltott és terelt. És egy kapcsolat nem fog így működni. Soha nem fogtok összecsiszolódni ha az egyik fél tudomást sem akar venni arról, hogy nem minden tökéletes. Hogyha nem beszélitek át a problémákat akkor mindig ott lesznek a tüskék meg sérelmek és a másik nem fog tudni változni. Ugyan így volt azokkal a dolgokkal is amik neki nem tetszettek az én viselkedésemben. Sosem mondta, mindig azt várta, hogy majd egyszer csak kitalálom, hogy zavarja valami. Ha mégis mondta akkor csak védekezésképpen, hogy oké, hogy ő hülyeséget csinált de bezzeg én mekkora köcsög voltam 5 hónappal azelőtt.

De ugyan így szakítanék valószínűleg olyannal is aki minden apró konfliktusból hatalmas perpatvart csinál és órákig tiszta ideg mert valaki csúnyán nézett rá. Vagy ha 3 órás nagy beszélgetés van mert nem oda raktad vissza a rizst ahová kellett volna. Vagy ha a legkisebb konfliktus is annyira megviseli, hogy elsírja magát és egy hétig depressziós. Működőképes kapcsolat szerintem csak ott lesz ahol meg tudják találni az aranyközéputat a konfliktuskezelésben. Ahol minden konfliktus tudomásul van véve és meg van beszélve de nem tépődnek 2 hétig rajta.

Mindkét komoly kapcsolatom ezért ment gallyra. Az első állandóan harcolt mindenkivel, minden férfi őt irigyelte a munkahelyen, ezért belekötöttek, ezért nem ritkán verekedett is. A saját apjával, testvérével is verekedtek. Addig ezzel nem volt bajom, amíg velem is verekedni nem akart. Kétszer éreztem halálfélelmet mellette, aztán lapátra tettem.

A második komoly kapcsolatomban az előzmények miatt a párom végtelen nyugalmát szerettem a legjobban. Sose veszítette el a béketűrését, nem esett pánikba, rá sose irigykedtek a munkahelyen, az égadta világon mindenki szerette. Soha senkit meg nem ütött volna, nem kellett mellette attól tartanom, hogy egy félreértett mondatomért a hátamban landol a konyhakés. Csak aztán konfliktushelyzetben soha nem állt mellém, inkább cserben hagyott. Ha kettőnk közt volt konfliktus, bár látszólag hajlandó volt a megbeszélésre és változtatásra, sőt, változtatott is, mégis a nagyon nagy konfliktusoknál sose érzett rá a megoldásra, olyankor szépen visszavonulót fújt és úgy vélte, az a megoldás, ha éjjel-nappal számítógépezik és levegőnek néz engem. Kétszer csinálta meg ezt velem, először 1 éven át nézett levegőnek a saját házamban, második alkalommal 1,5 évig és ez utóbbi alatt már nem volt szex se. De itt már én se kerestem a megoldást. Rájöttem időközben, hogy a gerinctelenségig konfliktuskerülő és gyáva. Mindenkinek azt az arcát mutatja, ami abban a szituációban kívánatos, emiatt mindenkinek szimpatikus és emiatt több arca van. És soha-soha nem áll ki senki mellett, ha amiatt neki hátránya származhat. Amikor nem engem,hanem valaki mást, sokkal kiszolgáltatottabbat hagyott cserben, mert nem akart konfliktust, mert még a végén össze kellett volna vesznie valakivel, akkor kiábrándultam belőle végleg.

Nalam forditva.

A masik general mindig konfliktust hogy ebben is abban is valtozzam de ha valtozom akkor folyamat kitalàlnak màst màr neg mi a nem jo.

Nekem ugye eközben csend a nevem nézzek el neki mindent nekem nem lehet igazam semmiben csak neki.

Rendszerint ök szakitanak.

A plane hogy amikor meg is csal vki még neki all feljebb es en vagyok akkor is elhordva. Mindent kicsavarnak a végtelenségig.

Szoval egyreszt eleve a masik generalja a konfliktust, nemhogy azt kerülnék. Leakarnak rabszolganak alacsonyitani de ha lealacsonyodom akkor màr meg az sem jo.

Ismerek ilyen férfit. Probléma esetén tudom, hogy már mivel fog jönni. Egy-két szavas dolgokkal besöpri a szőnyeg alá. Ha fel is idegesedik annyira, hogy véleményt formáljon, jól megsértődik, és hátat fordít.

Az ilyen gyerekes, alamuszi, sose változik.