Szakított velem, de azt szeretné, ha barátok maradnánk? Miért? Mit tanácsoltok?

A volt párom 10 évvel idősebb nálam. Én 22 éves vagyok, ő 32. Mindig is elég érdekes személyiség volt, azt mondta, hogy ő nem szerelmes típus és igazából azt se tudja, hogy mi pontosan a szerelem.

Sose mondta ki, hogy szerelmes belém, de éreztette.

Nagyon sok időt töltöttünk együtt es mindig többet és többet akart. Ami nem zavart mert én is nagyon jól éreztem magam vele.

Viszont ő mindent olyan lazán kezelt, nem rossz értelemben, ő élvezte az életet miközben én túl sokat agyaltam és állandóan a megerősítést vártam, hogy szeret. Apróságok is úgy el tudták rontani a napjaim. Mindent tulagyaltam. Nem féltékenykedesre kell gondolni. Az nem volt.

Meg azon kattogtam, hogy mi lesz velünk a jövőben. Hogy ugye ekkor még akkor együtt leszünk még? És egy idő után már ezek miatt nem tudtuk csak úgy felhőtlenül élvezni egymás társaságát, önmagamat se tudtam adni annyira meg akartam felelni neki és próbált segíteni de egy idő után mondta már, hogy ez így nagyon nem jó.

Aztán volt egy szuper jó hetünk és akkor mondta is, hogy na erre várt már, hogy így lehessen velem lenni. Nem volt megjatszas. Tényleg nagyon felszabadult voltam. Viszont múltheten volt egy félreértésünk, hogy úgy volt, hogy találkozunk, de úgy vettem le, hogy nem akar, mert nem hozta szoba, így hát én se, sőt 2 napig nem is kerestem mert rá vártam.

Ezután voltunk együtt, de elég keveset. Nem hoztam fel ezt az egészet mert nem akartam nyavalygni, ő meg mondta, hogy semmi baja nem volt, azt hitte, hogy azon már túlvagyunk, hogy ha megbeszélunk valamit és nem szól, hogy változás van akkor nem kell felhozni többször, nem akarta erőltetni, de csalódott volt, emiatt a hét miatt, viszont úgy erezte, hogy nekem ez így a jó. Tegnap szakított velem, azt mondta, hogy ez így nem működik, nem érzi már azt, amit kellene DE szeretne, ha barátok maradnánk és ha ugyanannyit lennénk együtt amennyit eddig,ne változzon semmi csak már nem vagyunk együtt.

Én először nem is vettem komolyan, de ma már azt is mondta, hogy nyugodtan ismerkedjek, mert aminek egyszer vége nála annak vége.

Viszont volt már olyan, hogy mondott valamit majd másnap közölte hogy velem nem úgy mennek a dolgok, mint előző kapcsolataiban és tévedett.

De most megmondtam neki, hogy nem tudok a barátja lenni és időt kértem. Nem mondtam semmit, hogy majd később barátok leszünk vagy nem, vagy mi lesz.

Annyit, hogy most nem és a kapcsolatot se szeretném vele tartani.

Viszont én vele szeretnék lenni. Felek, hogy így elfelejt, de ha esélyt de adok arra, hogy hiányozzak akkor semmi nem fog változni.

Sírt is, amikor mondtam neki ezt és mondta, hogy egy napot se akar nélkülem tölteni. De ez elfogadja, mert megértő, hogy ez most rossz és nehéz nekem.

Szerintetek van még esély? Miért szakított ha ennyire ragaszkodik hozzám? Erre az ő válasza az volt, hogy én vagyok a legjobb barátja is. Nem hiszem, hogy lenne neki más, mert akkor legalább korlátozni akarna a velem való találkozokat. Tényleg nonstop együtt voltunk.

Szóval ha esetleg pár hétig nem keresem és addig igyekszem nem rajta kattogni, hanem élni az életem aztán utána megkeresem és változtatok a hibaimon akkor lehet még valami? Saját tapasztalatokra lennék a legjobban kíváncsi.