Mit tanácsoltok, ha még mindig az exem jár a fejemben?

Elhagyott a barátnőm november elején egy éjjelen. Óriási, szinte emészthetetlen sokként ért, aztán persze feldolgoztam a tényt. Most már hónapok teltek el a szakítás óta, de még mindig nehéz elfogadnom, hogy a kapcsolatunknak örökre vége, és mással kellene majd egy nap boldognak lennem. Hogy soha többé nem fog a közelemben lenni, nem fog rám úgy nézni, nem fogunk szexelni, csókolózni, játszani, nem fogja összevizezni a fürdőszobámat, nem fogom megkajáltatni. Nem fog velem jönni a barátaimhoz, nem fogunk úgy beszélni, mint régen, nem fog üzeneteket hagyni nekem, amíg alszom, nem fog mögöttem ülni a motoron, stb. Egy nap mással lesz ő is boldog.

Legalább egy valaki jól járt a szakításunk miatt... Örökbe fogadtam a menhelyről egy kutyát.

Azért lett vége a kapcsolatunknak, hát, igazából magam sem egészen tudom, de valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy elmúlt benne a szerelem. Úgy ítélte meg a köztünk lévő viszonyt, hogy túl sok problémánk van, és hogy... Vacillált. És akkor végül kimondta. Hirtelen meghozta a döntést, ott és akkor, fél óra leforgása alatt, és elhagyott. Hirtelen, de végleg. Durva volt.