Miért van az hogy a mai fiatalok inkább kilépnek a kapcsolatból egy konfliktus után mintsem tegyenek a kapcsolatért?

Egy szakítás sem.

Nincs előttük ilyen pozitív példa, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, türelmetlenek, azt gondolják, hogy úgyis találnak könnyen mást...

Ha nekem nem éri meg a kapcsolatért küzdeni, én se szenvednék. Ez nem hiszem, hogy fiatalkori sajátosság lenne, személyiség és kapcsolatfüggő, hogy tesz-e valaki a javulás érdekében bármit, vagy inkább emeli kezeit, mert úgy gondolja, hogy neki erre nincs szüksége. Ugye ha valaki még úgy van vele, hogy előtte az élet, még csak most kezd belejönni az egész párkapcsolatosdiba, akkor én egyet is értek vele, hogy egy számára nem optimális kapcsolatban ragadjon, ha egyébként még szeretne ismerkedni és szabadon, kötöttségek és konfliktusok nélkül lenni.

Fogyasztói társadalom, minden eldobható, az új mindig jobb. Akkor ezt miért ne vonatkoztatnák a kapcsolatokra is?

Egyre kevésbé van probélma megoldás tapasztalva a szülöktől, így amikor ők felnőttként találkoznak egy problémával, feladják.

Én vén fejjel már tudom h jobb a szarból időbe kilépni mert beömlik a szádba. De én inkább azt látom h sokan élnek látszatban langyos szarban és frocsognek arra ki kilépett és jobban járt,sok nő fröcsög akit ütnek csalnak,h a másik aki kilépett egy ilyenből mennyire jobb neki. Sok pasi is fröcsög akinek proli nő jutott h milyen szemét a világ h neki csak ez jutott s prostizik mellette.. A mai hézagtöltőkéért ahol lakhatásért érdekből megy a dugás nem nagy kár.

Csak mikor egyedül én akarok kitörni abból a hullámvölgyből, akkor kár aláznom magam tovább.

Mert az egyik hullámvölgy után majd jön a második,harmadik,és igy tovább.Nem érdemes küzdeni,ha mindig minden kezdődik előről.