Ez normális ahogy érzek, vagy ez is azt mutatja hogy legbelül újrakezdeném, de nem ismerem be magamnak?

Nekem is hasonló volt. Vagyis. Mi nem jártunk sokat. 4 hónap volt, ismerkedésen kívül. Nem vállalt fel, csúnyán beszélt velem, folyton cikizett, ha odamentem hozzá a suli udvarán csak szembevigyorgott, hozzám sem ért, nem szólt hozzám, hátatfordított. És suli után, mintha semmi sem történt volna. Ez ment 4 hónapig. Ha nem kerestem, vagy nem írtam, ő sem. Hagytam, megelégeltem, csak én tudom, hogy mennyit sírtam Miatta.. Így szó szerint hideg szakítás volt, mert nem mondtuk ki, hogy vége. Csak egyszerűen nem kerestünk egymást, egyik napról a másikra. El akartam terelni Róla a figyelmemet. Jött egy másik fiú. Azt hittem én is, hogy jól elvagyunk és jól összejövünk. De ott is csak egy hónapig tartott a boldogság. Szakítanom kellett, mert csak az azelőtti járt a fejemben. Mert minden ellenére imádtam. És kezdte ő is az sms-ezést, e-mailezést...hogy megbánta, satöbbi. Megbocsájtottam Neki. Azóta együtt vagyunk...mert tényleg megváltozott. Mindennél jobban szeretem, és tudom, hogy Ő is engem. Nem tudom mit kellene tegyél...de, ha úgy érzed, szereted, vagy megint kezded szeretni, akkor nagyon gondold át a dolgokat. Itt van a jelenlegid, viszont ő is. A mostanit sem kellene megbántsd, mert nem tehet semmiről, viszont, ha szakítasz és újra megpróbálnád a régivel, akkor nagyon sok bizonyítás árán kell beadd a derekad! Remélem jól döntesz!