Hogyan viselkedtek ha az első randin egyáltalán nem jön be a partner külsőre? Netes ismerkedés esetére gondolok.

18-as válaszolónak.....

Találkoztam már hozzád hasonló felfogású nővel, aki kifejtette, hogy ő tett szívességet azzal, hogy eljött a randira. Soha nem fogom azt az esetet elfelejteni, annyira bunkó nővel még életemben nem találkoztam.

A történet lényege, hogy megbeszéltünk egy randit, amit a találka előtt 1 órával lemondott, mondván nem érzi magát jól. Majd a következő alkalmat (2 hét múlva találtunk időpontot, no komment))nem lomondta, hanem csúsztatta délelőttről délutánra, mert valami közbejött neki. Közben szerencsétlenségemre valószínűleg annyira izgultam a találka miatt, hogy begyulladt az első fogam ami tartja a hidat és fogorvoshoz kellett mennem, leszedte az első fogaimat és ideiglenes pótlást készített, de még így is belefért az időbe. Nem késtem el, de nagyon szar állapotban voltam, felduzzadt fejjel,nem részletezem.

Amikor meglátott először nem is akart odajönni, mert mégis hogy nézek ki?!! Aztán elmondtam mi történt, picit megnyugodott, de 5 perc múlva már a telefonját nyomkodta. Ilyenkor felmerül a kérdés vajon miért nem mondtam le a találkozót? Mert kíváncsi voltam rá és szerettem volna megismerni,és azért mert azt mondtam ott leszek.

Férfiként írom, aki nem kimondottan helyes jobb ha hanyagolja a tinder, face stb ismerkedést, mert élőben csak csalódás a csajnak..

Nem vagyok szélsőséges példa, mint amit a 18-as válaszoló írt, 182 cm/92 kg, rendszeresen edzek, nem vagyok ilyen igénytelen pocakos aputestű srác, hajam mindig be van lőve, öltözködésem is normális, mégis pofára esés az összes netes randi..

1-2 tali után "elfelejtenek" visszaírni, nem érnek rá stb. Persze egyik sem mondja meg mi baja, ha megkérdezem, tagad, hárít, aztán 1-2 hónap múlva látom hogy összejött egy sokkal jobbképű sráccal.

Én mindig, minden találkozóhoz úgy álltam, hogy nem tekintettem randinak, hanem csak egy kellemes ismerkedős beszélgetésnek. Ezt előre jelzem a partnernek is.

Azt gondolom, elég jó társalgó vagyok, bárkivel, bármiről el tudok csevegni 1 órát, vagy akár többet is. Több olyan találkozóm volt, amiből nem lett párkapcsolat, de barátság/haverság igen. Van olyan, amelyik már jópár éve tart. Ha pedig megvan a szikra, akkor úgyis alakul magától a folytatás. Nekem a netes ismerkedésben túl direkt, hogy el kell dönteni x idő alatt, hogy bejön-e a másik, vagy nem, és ha nem, akkor többet szóba sem állunk egymással. Szerintem nagyon sokféle emberi kapcsolat létezik, az első találkozás számomra arra jó, hogy kiderüljön, mi lehet két ember között. És ebben a "soha többé nem akarom látni"-tól a párkapcsolatig sok minden benne van.