Lehet egy randi sikeres, ha nem adom el magam, nem marketingolok magamról?

Férfiként engem sose hajtott a népszerűségi láz, nem vágyom arra, hogy középpontba legyek és arra se hogy sok csajnak bejöjjek úgy is csak egy a lényeg, ha valakit idiótának tartok, akkor azt ki is mondom. Mint múltkor az egyik volt kollégám is mondta nekem, hogy nem vagyok valami népszerű a csajoknál. Hálistennek azóta kilépett. Komolyan a népszerűség a leglényegesebb? Hol érdekel engem az, hogy mennyi csajnak jövök be?

Magyarán szólva nem vagyok egy lájk gyüjtő inkább kapjam a dislájkokat, de legalább nem árulom el önmagamat. Hülyét kapok a saját magát pozitívnak és motiváltnak beállító emberektől, akik túl komolynak hiszik magukat, pedig némelyikük olyan buta és sekélyes, mint a föld. Nem szeretem, ha valaki sokra tartja magát és, ha másokat lenéz.

Randizással is ez a bajom, hogy általában eladni próbálják magukat az emberek és nem ismerkednek természetesen. Ki a fenét érdekel az önmarketing, mint mennyire motivált, hol tart az életben, mit tanult és az, hogy a munkájában mennyire sikeres akar lenni? Ezek megölik a természetes ismerkedéseket és unalmassá teszik.

Egyszer voltam olyan randin, hogy egy csaj egész idő alatt a sulijáról beszélt és majdnem elaludtam mellette, hát nem akartam több találkozót tőle (mondjuk ő se), mert baromi unalmasnak tartottam azt, hogy nem nagyon tud másról beszélni.

Nem tudom miért állítják be úgy a randikat, hogy itt a legjobbat kell kihozni magunkból a randizás csak egy ismerkedés. Magát a randi kifejezést se szeretem, mert már a szóból árad a marketing és az öneladás.

Miért nem elfogadott a természetes ismerkedés? Az a mondás, hogy hozd ki magadból a legjobbat, a természetességet öli ki az emberből és, ha esetleg összejön kapcsolat, akkor már hazugsággal fog indulni, mert nem az voltál akinek lenned kellett volna.

Ti randiztatok úgy, hogy nem arra mentetek, hogy a legjobbat hozzátok ki magatokból hanem csak ismerkedtetek egyszerűen?