Most akkor rá érek a csajozással? Jó ez így, vagy hülyén gondolkodom?

18 éves srác vagyok, volt már barátnőm és kavartam is pár csajjal előtte. Most már egy ideje nincs barátnőm (nem volt hosszú időtartamú), szakított velem és mégis úgy érzem hogy jobb ez így. Kicsit nehéz leírni de nálam egy csaj nem olyan hogy húúha van egy csajom de jól érzem magam, persze benne van ez is, de ott van mellette hogy mennyi plusz dologgal jár, mennyi odafigyeléssel, mennyi kis apró dolgon múlik az egész kapcsolatnak az élettartama és boldogsága. És valahogy úgy érzem hogy én erre még nem vagyok kész. Sokan mondják hogy jaj mi van miért nincs már csajom, jó képű jó kiállású srác vagyok és mi az hogy nincs csajom. De én úgy vagyok vele hogy komolyabb kapcsolatot én nem akarok, csak majd ha egyetemista leszek. Meg persze benne van a csalódás is,meg a többi kellemetlenség. Ugyan ez a véleményem a szüzesség elvesztésével. Nem minden életcélom az hogy úúú el akarom veszteni mert milyen ciki... eddig is jól éreztem magam a bőrömben, sokan ezt cikinek tartják, én úgy vagyok ezzel is hogy ráér.

Most dióhéjban az a kérdés hogy jól gondolkozom, vagy tényleg csajoznom csajoznom és csajoznom kéne? Mert ez amit, és ahogyan érzém hülyeség/gáz. Mondta már nekem lány hogy tudok csajozni, de mintha én nem érezném magam elég "rátermetnek", mert estem már szerelembe, és nekem nem jó érzés volt hanem alig bírtam valamit enni, és mindig rá gondoltam... Szal bonyolult ez az egész. Lehet hogy csak tapasztalat kellene nekem ezen a térén és helyre billennék

Kicsit hosszúra sikerült, elnézést :).