T. Nők, ha valaki elmondaná, hogy szerelmes belétek, később még alkalomadtán randiznátok vagy barátkoznátok vele?

"Ha pl. valaki állandóan valaki másra gondol, csodálattal tekint rá, az nem fellángolás, hanem annál sokkal több." - Nem, pont ez a lényege a fellángolásnak. Lépj visszább egy kicsit, nézd meg alaposabban az egész embert, a szürke hétköznapok szemüvegén keresztül is, a hibáit is, a tökéletlenségeit is.

Van első látásra szerelem, én már átéltem, és próbáltam is lebeszélni magam, mert nem volt rá esély, hogy össze is jöjjön a dolog egyből (még összejöhet, de jelenleg erre nincs esély, én meg nem akarom rontani a megítélésemet), mégis, akárhogy nézem, szeretem minden akadály ellenére, egészében olyannak, úgy, ahogy van, de nem állítom piedesztálra, és nem csináltam belőle bálványt, nem istenítem, ha egyszer összejön a dolog mégis, az a világ egyik legboldogabb emberévé tesz, de elfogadom a mostani helyzetet is.

#15 “-a szerelem minden tünetét”

Kissé vicces, hogy úgy beszélsz a szerelemrõl, mint valami betegségrõl. Amúgy nem minden “tūnetét”. A szerelem nem csak felszínes csodálat és ábrándozás.

Nem attól lesz igazi, hogy ábrándozok egy emberrõl, meg gondolok rá, hanem attól, hogy jól érzem magam mellette (ehhez meg némi idõt kell eltöltenem vele).

Amirõl te írsz, az tipikus plátói mese, abból áll számodra a szerelem, hogy távolról idealizálod a nõt, gondolsz rá, fantáziálsz róla.

A szerelem ennél többrõl is szól, beszélgetések, másik személy mélységes megismerése, együtt töltött idõ, stb.

Te csak rajongsz erte, vagy max platoi szerelem ez. Nem is vagy vele egyutt... Csak egy altalad latott kepbe vagy beleesve.

Ha valaki odajonne igy szerelmet valami, en biztosan elhajtanam. Eleg ijeszto lenne.

Nyilvan szerelem elso latasra, de szamomra az az, amikor ket fel van. KETTO. Nen egy, aki epekedik a masik irant.

Majd ha mar eleg jol ismered minden hibajat es igy is erzel valamit, akkor az a szerelem.

Ez csak egy platoi csodalat.