Randin nektek is eldől az első 2 másodpercben, hogy akartok-e valamit az illetőtől?

Pedig kérdező, jól mondja a hatos, ez az egész csak egy önigazolás számodra. Az, hogy mit gondolsz egy emberről, és hogy ő milyen valójában, ez két külön dolog. Ha te 2 másodperc alapján ítélkezel, azaz a semmi alapján, akkor a két dolog egyezése a véletlenen múlik: vagy úgy van, vagy nem. Ennyi erővel egy érmét is feldobhatnál.

Nem azért nem fog működni valakivel, akinél negatív megérzésed van, mert igazad lenne, hanem mert előre eldöntöd, hogy nem fog, és nem vagy képes beismerni, ha tévedsz. Magyarul éretlen vagy. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a megérzésed jó volt, vagy nem, mert az önigazoláshoz való ragaszkodásod torzítja az eredményt. A mérőkészüléked hibás. Nem lesz egyszerű, de ha ezt megérted, és átlendülsz rajta, akkor tettél egy nagy lépést a felnőttség felé. Addig csak gyerek maradsz. Vagy ha úgy tetszik, alacsony az érzelmi intelligenciád.

És mielőtt: velem is volt olyan, hogy későbbi kedvenc dolgaim vagy szimpatikus emberek úgy indultak, hogy "na, ő biztos nem lesz a kedvencem" meg "pfú, na őt nem fogom kedvelni". Aztán fordítva lett. Van ilyen. Az ember személyisége egy összetett dolog, _nem lehet_ az első benyomás alapján hiba nélkül megítélni, akár tetszik, akár nem.

26/F (#5)

Számomra legkedvesebb ismerősöm első pillantásra egy önelégült arrogáns farok volt.

Kapott időt, nem megítéltem, figyeltem. Simán egy pajzs, mert ilyen felszínes emberekbe fut, mint te is kérdező.

Na most két mp alatt max az arcának egy töredékét tudom megfigyelni, ami arra se lenne elég, hogy személyleírást adjak róla.

Pedig én aztán rettentően nehéz eset vagyok, és mire én párt találok beköszönt a kövi évezred, de ezt nem két másodperc meg hét meg törpöktudják hány perc alatt döntöm el.

Ellenben figyelem a verbális és nonverbális kommunikációját, tisztában vagyok azzal, hogy lehet rossz vagy jó passzban, és tényleg figyelem ítéletek nélkül az ember egészét.

Öööööö te egészen másról beszélsz, mint én. Nem az első benyomás léte a kérdés, vagy hogy mennyi idő alatt alakul ki. Az a kérdés, hogy az első benyomás helyes-e, a valóságot fedi-e le. Az első benyomás messze túl van értékelve, és ahogy te is a következtetésedhez próbálod igazítani a tényeket, úgy ez az ilyen "tudományos" kutatásoknál is előfordul, főleg ilyen témakörben (arról nem is beszélve, amikor tudományosan képzetlen újságírók fordítják le a keményvonalas tudományos cikkeket. Nem ritka a félretájékoztatás).

És amíg le vagy korlátozva a saját magad által létrehozott béklyókkal, rejtve marad előtted a világ egy része. De majd talán rájössz. Vagy nem. Majd talán felmerül benned a gondolat, hogy " de mi van ha mégse?". Vagy talán nem. Ugyanis kétlem, hogy utólag többszöri független ellenőrzésnek vetnéd alá az első benyomás által kialakult képeidet.