Ha valaki első randin negatív, depresszív, önsajnáltató folytatnátok vele?

Solanával egyetértek. Mindenkinek megvannak a saját problémái, de ezeket nem az első randin kell a másik nyakába zúdítani.

Ha magad alatt vagy, inkább mondd le a randit, de ismeretlen embert lelki szemetesládának nézni gáz.

Az önsajnálat még soha senkit nem vitt előre és semmilyen problémát nem oldott meg.

#30

Attól, hogy idézőjelbe teszed, még igenis ellenszenves az is, aki rengeteg ékszert hord magán (és már nemcsak a roma féria ilyenek), csipesszel fűzi össze a húszezreseket, mint a régi gengszterfilmekben, mindig villogtatja a slusszkulcsát, és végighantáz több órát arról, hogy "mekkora lóvékat akasztott", kiveri a balhét az étteremben, "mert túl lassú volt a kiszolgálás", és végig "menősködik"

Általában tőlük hallhatunk ilyen sziporkákat:

"A kabátom drágább, mint az életed!"

"A gyengék elhullanak eszt megkőne már érteni"

"Nem kell ez nekem húszezeré' ötvenér' is megvehetem"

"KIAKIRÁJ?! NAKIAKIRÁJJJ?!"

"Hö kimegyünk Prezi elé asztán ott betolunk pár rimnyát és aztán mi leszünk a királyok"

Nem a gettóban kellene ismerkedni... De miért gondolod, hogy bárki eltűri az ilyen hencegőket? Őket is leszarom, intelligens ember a silereit és a kudarcait sem dögöli más orra alá, csak legfeljebb megemlíti büszkén vagy szomorúan, hogy van ilyen is, de ne menjünk bele, van ennél jobb, közös témánk is.

Nem értem, miért pörögsz a hencegőkön, ha az, hogy róluk mi a vélemény, semmivel sem ment fel az alól, hogy hisztizni szánalmas és taszító. Meg depizni is. Mintha a depinek ez lenne az ellenpólusa. Elárulok valamit: aki henceg, annak sincs rendben az önértékelése, sem a lelki világa. Annak van rendben, aki pozitív és tudja élvezni a randit a másikkal ahelyett, hogy abba a pár közös órába bevinne minden mocskot a saját életéből... Disztingválás. Megvan, hogy mi?

#34

Jó, de ha egy alapból szomorú vagy semlgeges és normál mértékben humoros ember randin eljátsza a hihi-haha Miszter poénarc stílust, az nem hazugság, képmutatás? Ha mániás állapotban vagyok simán eljátszom a dolgot én is, de ugyanolyan hazugság lenne, mint a totál depresszív önmagam jelenléte a randin, mert az sem én vagyok teljesen. Csak ezt nem igazán lehet irányítani, ha előjön valamelyik akkor előjön, nincs mese.

Alapból szomorú ember nincs, csak depressziós. Az a szervezetnek egy rendellenes, kimerítő állapot, amit nem tart fenn magától. Nem az a természetes. Itt meg már arról van szó, hogy miért várjuk egy egészséges embertől, hogy egy beteggel legyen, aki jobban lehúzza, mint egy fizikailag beteg?

Randin mindig az a kérdés motoszkál a fejemben, hogy "Miért lenne jobb nekem mellette, mint egyedül? Egyáltalán jobb lenne?". Ha már azt az érvet sem tudom felhozni magamnak, hogy jól érzem magam vele, pedig az édeskevés, akkor nem lesz folytatás. Az életem köszöni, rendben van. Akinek nincs és betörtet az enyémbe, az csak rontani tud rajta

#36

És amellett mi szól aki csak "poénkodik" állandóan meg játsza a "vicces gyereket"?

Ha tudok rajta nevetni és tudok vele komolyan is beszélni két röhögés között és romantikát belevinni a dologba néha, akkor egész sok dolog szól mellette. Legalább nem kell dajkálnom meg vigasztalnom. Aki pozitív, az erős. Aki erős, az vonzó, mert nincs rá gond.

De megint mondom, ha az erőltetett humort vesszük, amit mondjuk tényleg utálok és szánalmasnak tartom, mikor valaki valami komoly dolgot elszar egy szar poénnal... Az miben változtat a tényen, hogy egy panaszkodós, hisztis, búslakodó rinyagép marhára taszító?

Ez olyan, mintha én azt mondanám, hogy az alma szar. Te meg rávágnád, hogy de a meggy mivel jobb? Attól, hogy a meggy is szar, az alma (=rinyálás) még szar marad. Meg akkor is, ha jó a meggy. A meggy pedig (=erőltetett humor/önimádás/hencegés) lehet, hogy neked távolról cseresznyének (=pozitív gondolkodás, kellemes személyiség)néz ki, de nem lesz az. Én a cseresznyét szeretem.😇

A pozitív gondolkodásnak köze nincs a 0-24 erőltetett boldogsághoz. Sem Oraveczékhez.

A pozitív gondolkodás ugyanúgy biztosítja a lehetőségeket a negatív érzések megélésére és megfelelő (!) helyén kezelésére.

Google,2 percbe sem került:

"A pozitív szó a latin positio szóból származik, aminek jelentése: tényleges, valóságos. Vagyis az, ami van. Semmi köze a rózsaszínű álomvilághoz, nagyon is reális fogalom. A pozitív gondolkodás lényege, hogy az ember megtanulja meglátni és elfogadni azt, ami van. Nem keres kifogásokat, kibúvókat, mentségeket, egyenesen és tényszerűen szembenéz az aktuális helyzettel."