Lányok, ti mit szólnátok egy olyan férfihoz, aki nem áll be a sorba, ahogy a többi ember, nem akar mindenáron megfelelni a társadalmi kényszereknek?

Őszintén szólva a szüleim is folyton azzal csesztetnek, hogy "elásom a talentumjaimat, ahelyett, hogy kamatoztatnám"...Középiskolában nem tanultam semmit, de még így is fölvettek egyetemre(igaz első 2 félévben fizetősön voltam), aztán lazán elvégeztem, majd az msc-t is, de nem azért mert érdekelt volna, hanem szimplán nem volt jobb dolgom, meg a szüleim folyton nyomatták, hogy diploma nélkül semmit sem ér az ember. Szerintem viszont ez marhaság, rájöttem, hogy nekem ehhez nincs kedvem, nekem nem való ez, hogy egy fogaskerék legyek egy gépezetben és csak robotoljak meg tapossam az utat. Úgyhogy ennél jóval lazább melót vállaltam el, a magam ura vagyok, azt csinálom, amihez kedvem van, több időt szentelek a hobbijaimnak, megélem az álmaimat és jól érzem magam a bőrömben, nincs bennem semmi megfelelési kényszer a társadalom felé. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan tevékenységekre pazaroljam, amiket nem szeretek csinálni.