Felszínes és gyerekes vagyok, ha nem értem, hogy egy kapcsolatban miért nem csak a külső számít?

Hozzáteszem szűz vagyok, viszont amikor rápillantok egy csajra, akkor miliszekundum alatt meg tudnám mondani, hogy lefeküdnék-e vele/tetszik-e nekem és ezáltal a barátnőm lenne. Ha egy csaj ugyanúgy vonzódna hozzám, mint ahogy én hozzá, akkor engem qrvára nem érdekelne a belső a személyiség stb. Azt sem értem, hogy egy kapcsolatban mi értelme van egymást faggatni a hobbikról/érdeklődési körökről/világnézetről meg egyéb bullshit dolgokról. Az egzisztencia/végzettség kettőst még meg is értem, mert az együtt jár a presztízzsel és gazdagsággal, de nem tök mindegy, hogy az egyik fél félszeg a másik pedig óriási partyarc? Főleg a társkereső oldalakon ezeket a személyiségteszteket meg ikszelgetős baromságokat tartom különösen nevetségesnek. Én alapvetően introvertált/visszahúzódó (van is mire, mivel 170 alacsony vagyok és 15 centis a péniszem), de ha egy atomvagány, hiperaktív, nagydumás álomcsaj valami csoda folytán belém habarodna, akkor én simán el tudnám viselni a stíluskülönbséget és nem zavarna, hogy eltérő a személyiségünk. Én hiszek a szerelem első látásra közhelyben és nekem nem számítanak a belső értékek egy kapcsolatban. Talán ez is az oka annak, hogy szűz vagyok 24 évesen, mert duci/ronda csajokkal tuti össze tudtam volna jönni, de engem nem érdekel a másik személyisége, ha egyszerűen taszít a külseje. Ezért sem értem ezeket a tipikus "furcsa álompárokat", amikor két erősen kövér vagy atomronda pár ölelkezik a fb-os képet és előadják a "szerelem vak" jellegű lózungot. Komolyan elhiszi ezt valaki, hogy szex közben imádják egymást és nem azért vannak együtt, mert nem a "ha nincs ló, jó a szamár" jellegű kompromisszum érvényesül? Az ilyenekből meg lesznek a meghasonlott, befásult házasságok majd válások.