Nektek mennyire számít egy kezdődő párkapcsolat elején, hogy a párotok mennyit ír nektek Facebookon?

Írhatna bármennyit, mivel, nincs Facebook-profilom.

Egyébként, kapcsolat elején inkább a személyes találkozásokat preferálom, hogy jobban megismerjük egymást. Ha nem találkozunk, akkor a kölcsönös, érdeklődő telefonhívásokat kedvelem.

Kényes téma.

Természetesen számít.

Néha az van hogy taktikai okokból nem írnak egymásnak.

Vagy idő kell hogy átgondolják a dolgaikat

Vagy éppen sok más emberrel írnak és van egy hierarhia.

Munka nethiány sértődöttség megilyedés sok sok dolog lehet benne.

Semennyire, nem a Facebookon élem az életem.

Ha viszont nem keresne telefonon / e-mailen egy ideig, az biztosan nem esne jól. Hogy mi számít "kevésnek", az teljességgel kapcsolatfüggő. Volt olyan eset, ahol egy nap "kiesés" is számított, meg olyan is, ahol több nap némaság nem számított annak. (Az megint más, ha a másik valamiért nem ér rá egy ideig, és előre szól, hogy most "eltűnök" X időre, mert...)

Használom a Facebookot, de nincs közlési kényszerem, szóval nem beszélgetek ott mindenkivel minden nap, még a legjobb barátokkal sem, időm és energiám sincs rá. Szóval nálam nem szempont, hogy gyakran írjon, sőt, ha valaki felhánytorgatja, hogy nem vagyok esetleg minden nap aktív, akkor többé nem is kell, hogy beszélgetni akarjon velem, mehet próbálkozni mással. Van életem a Facebookon kívül is attól függetlenül, hogy én egyébként használom az oldalt, hasznosnak tartom, hogy távoli ismerősökkel is lehet tartani a kapcsolatot, és nem vagyok ellene.

30-as nő vagyok egyébként, szóval már rég elmúltam 18-20 éves. :-)

Szerintem itt igazából nem is az a lényeg, hogy konkrétan milyen gyakran/mennyit ír a másik, hanem hogy ugyanúgy lássuk ezeket a dolgokat és ugyanaz legyen az igényünk rá- ez kb mindenre igaz a kapcsolaton belül, legyen az online beszélgetés, offline töltött idő, szex, bármi.

A férjem úgy ismertem meg, hogy még együtt voltam az exemmel, és hatalmas előnye volt vele szemben, hogy rendszeresen írt facebookon, rengeteget tudtunk beszélgetni messengeren. Az exem az a típus volt, aki félóránként-óránként csak úgy mellékesen írt egy mondatot, ha éppen volt valami (és nem azért, mert annyira sokat dolgozott és nem ért rá, diák volt, és amikor egész nap otthon ült akkor éppen azért nem írt mert olvasott, mert filmet nézett, mert mittudomén), nekem viszont határozott igényem volt, hogy ha nem töltjük együtt a napot/nem találkozunk x ideig, akkor legalább chaten egy összefüggő beszélgetést a nap végén folytassunk már le. Ez az exemmel nem valósult meg és én beletörődtem, nem is tudtam, mennyire zavart, amíg a férjemmel el nem kezdtünk online beszélgetni, és amikor egész nap a dolgunk után rohangáltunk, dolgoztunk, stb, akkor is olyan érzés volt, mintha mindig együtt lennénk, és ez nekem baromi sokat jelentett. Mai napig tartjuk ezt a jó szokásunkat, nem arról van szó, hogy állandóan a telefonon lógunk, de mondjuk amikor beérünk a munkahelyünkre, ebédszünetben, amikor éppen van időnk, akkor szoktunk pár mondatot váltani chaten, aminek megjegyzem hatalmas előnye a telefonnal szemben, hogy nem feltétlenül kell mindkettőnknek azonos időben szabadidejének lennie, ha nekem fél órával vagy netalán három órával később van öt percem elolvasni amit írt és válaszolni rá, az is teljesen jó.

De ez mi vagyunk, ha másnak ennyire nincs igénye a párja állandó "jelenlétére" (ilyen-olyan formában), akkor is csak az a lényeg, hogy ne olyannal jöjjön össze, aki hozzám hasonlóan látja a világot.