Lányok titeket miért zavar, ha egy férfi jóban van az édesanyjával felnőtt korában is?

Saját házat épeszű ember nem vesz közösen senkivel, akármennyire komoly is a kapcsolat. Sőt semmit nem veszünk közösen senkivel.

Érdekes módon rengeteg fiatal él már 25 éves korában saját lakásban. Mint ahogy mi is párommal, pedig egyikőnk sem kapott egy forint segítséget sem senkitől. Csupán a kifogáskeresés, meg "jajj nincs munka, Magyarországon nincs pénz" és hasonló korlátolt baromságok helyett mi kidolgoztuk a belünket érte. (Vidéken pedig abszolút nem ritka a 170 fölötti kereset, csupán a papíron egész más van.)

Albérletbe megint csak nincs értelme menni pont azért amit leírtál, tehát én ezt bele sem vettem a számításba.

A nők társat akarnak,egyenlő felet-nem pedig egy 31 éves csecsemőt.

Anyagi kereset-többen is írták,hogy igenis el lehet költözni ennyi idős korodra ha akarod. Több szempontból is jobb (magánéleti,szexuális stb) ha nem azon kell vergődnie egy nőnek,hogy a mamiék nehogy megszóljanak/halljanak.

Kényelmi szempontjaid: az,hogy kvázi egy önállótlan 6 éves gyermek szintjén mozogsz szerinted miért lenne imponáló bárkinek? Ha arra a minimális önállóságra se vagy képes és ez neked a normális 31 évesen,akkor komám mentális zavarok vannak nálad.

Mama véleménye,jelenléte: Hát nézd,itt nem is te választod a párod. Kvázi anyádra bízod az egész életed. Semmi felelősség,önállóság,egyéniség nem szorult beléd. Majd anyuci elintézi. Ennyi.

Utoljára pedig: megértem miért vagy egyedülálló. A sors kegyes és megóvja a nőket az olyan kreténektől,min te.

#32

Én nem a kérdezőről beszéltem akkor, hanem magamról. Én, ha 30 évesen itt fogok még lakni, akkor agyonlövöm magam, mert ez nem élet. De havi 130 ezerből nem tudok elmenni. Még ha el is tenném az egészet akkor is 10 év mire összegyűlik 10 milió amiből vehetek egy kis házikót valahol. Szeretnék tanulni és valami olyan szakmát ami jól (jobban) fizet. Havi 180-200 netto már elég lenne, aztán még mennék előre, de 130 nettóból nem lehet. Tudom elb**tam az életem, de szeretném kijavítani a hibát. Na ez az ami nagyon nehéz úgy, hogy még a gagyi tanolyamok is 200 körül vannak és mindenképp ütköznek a munkával. Vegyek fel diákhitelt és dolgozzak diákmunkán? Tényleg érdekel minen topp, mert nagyon az utolsó szalmaszálak ezek.

Nem... más az, hogy valaki jóban, van, mint a kedvesem, aki hetente beszél velük, meg más az, hogy 31 éves FELNŐTTként még velük él.

Előbbivel semmi gond, természetes, utóbbi viszont piszkosul nem.

Te egy GYEREK vagy, akit kiszolgálnak, fogalmad nincs az életről, csak épp nem suli hanem meló után mész haza.

Tudod, a 16 éves öcsém életképesebb, mint te, mert pl. ALAPNAK tartja, hogy takarít, vasal és néha főz is, nem ELVÁRJA, hogy kiszolgálják.

Az pedig, hogy KIBESZÉLED anyáddal a barátnőidet szintén nem normális dolog.

Exem hasonló volt, elég hamar kidobtam. Szolgáljam ki, főzzek rá, de ha valami nem tetszett, már rohant anyucihoz. Azért ezt NE.

28n

#35

Nem mindenki ilyen aki otton él. A kérdező igen, de én nem szolgáltatom ki magam, jólesik, ha épp kapok egy ilyen gesztust, de a legtöbb dolgot megtudom csinálni, semmi bajom a mosással, mosogatással, takarítással (egyedül a vasalás amit életveszélyes, ha én művelem), és nem is szeretnék örökké itt élni, csak jelenleg ez jutott. Van egy koncepcióm a jövőre nézve, nem lesz könnyű, de remélem sikerül. Testvérem amúgy pont olyan, mint a kérdező, csak nőben, ő szerintem még 50 év múlva is itt lesz és ráakaszkodik anyámra. Ő meg hagyja, szóval csak részben tudom csak sajnálni érte. Én viszont vágyom egy saját életre, saját szabályokkal, saját ízlésvilágú berendezéssel, saját "törvényekkel", ami független az általa "helyes"-nek titulált dolgoktól. Csak addis is marad ez ami van, és hát marad a mindenki mástól kapott lenézés.

Ez nagyon egyszerű, csak a PC miatt túlbonyolítják.

A szerelem szép és elengedhetetlen dolog kell.

A nő viszont az esetek nagy százalékban szeret felnézni a párjára vagy legalább is azt érezni hogy ketten egymás mellett tudják húzni a háztartás nevű igát. De szerintem 30 éves férfiként nem nagyon lövök mellé, ha azt mondom a férfiak nagyrésze legbelül a család támasza akar lenni. Az a gerenda aki akkor is tart ha mindenki feladta és minden össze esküszik ellene. Az önállóság szopás mert az élet kegyetlen. De sose volt könnyebb és nem is lesz. De hogy akarsz egy család támasza lenni, ha nem tudod magadat sem fenntartani egyedül? Mi lesz ha van 2 gyerek asszony és a szülők lebetegszenek. Hogy fogsz a Feleségedről gyerekeidről szüleidről egyszere gondoskodni ha a gatyádat se birod kimosni? Esetleg nézz utána hány anya apa csinálta ezeket EGYEDÜL végig úgy, hogy még esetleg a házastársa beteg/problémás/piás volt. Teljesen érthetőnek tartom hogy a "Mama hotel" taszitja a nőket. Elképzelem, hogy a nő ül a férfi ölében a férfi meg az anya szoknyáján.:D Kinek kell ez? Az meg hogy szereted a szüleidet és jóban vagy velük nem érv hanem alap dolog.

#38

Ez rendben van, annyi eltéréssel, hogy én pl. sosem vágytam-vágynék a kizárólagos "gerenda" szerepére, meg önfeláldozgatásra, szerintem a felek úgy fele-fele arányban kb. (ahogy épp az élet hozza) legyenek támaszai a másiknak, ne egyoldalúan csak az egyik.