Kezdő mérnökként durván 350 ezret kezdtem keresni a csóró egyetemista lét után és valamiért ezerszer könnyebb ismerkedni. Így mit gondoljak a nőkről, a világról?

Szüleim is szegények, apa karbantartó, anya gyári szalagmunkás, húgom is bolti eladó. Egy közepes méretű vidéki megyeszékhelyről jövök. Szóval egyetemistaként is sokszor a májkrém+zsemle, kollégium, évi egy kézen megszámolható ruhavásárlás, diákhitel nagybani kihasználása volt a jellemző Budapesten, ahol tanultam és most is élek.

Nem nézek ki se rosszul, se viselkedésre nem vagyok lúzer, volt középiskolában egy kétéves kapcsolatom és egyetem alatt is voltam egy lánnyal pár hónapot. De főleg a tanulásra koncentráltam.

Eddig 7 lánnyal szexeltem március óta, mióta dolgozni kezdtem. Közülük kettő volt, akivel összejártam hónapokig is. A legjobb az volt, amikor 3 nap alatt 3 különböző lánnyal szexeltem (a kettő, akikkel összejártam, plusz egy újonnan megismerttel a második randin).

Na és a lényeg, hogy van pénzem szép albérletre jó helyen, márkás ruhákat vettem, kicsivel több pénzt költök a külsőmre és végre meg tudok hívni lányokat randin pl egy-egy drága italra, barátokat ebédre, stb. és még így is félre tudok tenni vagy 100 ezret egy hónapban. (Kocsim nincs, de még nem is akarok. Bringával és BKV-val járok.) Randikon amúgy konkrétan pénzről egyáltalán nem beszélek.

Most meg Tinderen, netes társkeresőn, de párszor már a valóságban is azt látom hogy sokkal könnyebb ismerkednem minden értelemben. És nem lett több szabadidőm, ugyanúgy dolgozom (mint régen tanultam), foglalkozom a családdal, barátokkal.

Tudom lehet ez sokaknak kicsit naivnak tűnik, de tényleg azt gondoltam azért ezen kívül más is számít. Kellemes, békés családi környezetben nőttem fel, barátaim közt sincsenek nagy csajozósak, ilyet eddig a valóságban nem, csak filmekben láttam.

23/f