Vannak még olyan férfiak, akik nem rögtön ágyba vinnék a lányokat, hanem küzdenek, udvarolnak?

Küzdenek, udvarolnak?

Na akkor tisztázzuk, hogy mit akarsz:

Szerencsétlen csávó ostromoljon téged, mikzöben te nem sok érdeklődést mutatsz, direktbe leszarva a közeledését, azt akarod, hogy kiskutyaként kaparjon nálad, hátha a kegyeidbe fogadod? Körülbelül erre asszociálok a felvetésed alapján.

Nálam a küzdelem egy olyan dolgot mutat, ami szenvedéssel teli, ami arról szól, hogy a másik nem akar engem, ezért én küzdök, de mind hiába. Akkor kérdem tőled: miért csináljak hülyét magamból? Miért teperjek valakinél, aki le sem szar? Az udvarlás is kb pont ez, hogy esdeklek előtte, hogy ugyan már álljon szóba velem. Nálam mindkét fogalom nagyon-nagyon, NAGYON negatív kicsengésű, ezért nem is szoktam őket művelni.

A párommal megismerkedtem, nem udvaroltam, majd pedig kölcsönönösen kerestük egymást, míg nem elhívtam randira, majd egy pár lettünk. Ha nem mutatott volna legalább egyenlő mértékű érdeklődést, az első taktikázásnál (pl tudatosan nem keres), hagytam volna a fenébe. Gyűlölöm a játszmázást, de nála ilyesmire nem volt szükség, mert egy őszinte, kedves nő, akire megéri odafigyelni.

Innentől kezdve nincs miről beszélni. Ha a másik is keres, nem azt várja, hogy egyoldalúan teperjek, kaparjak, Ő is belead épp annyit, akkor pedig nincs értelme küzdelemről vagy udvarlásról beszélni, akkor egy kialakuló párkapcsolatról van szó.

26/F

Én 4-5 randit simán vártam mindig is.

Életem legnagyobb eddigi szerelmével 2,5 éve vagyunk együtt és az első randin csókolóztunk, aztán a negyedik randin feküdtünk le.

Tudom ez sokaknak szentségtörés, de képzeljétek el hogy találtok ilyen embert. Egész eddigi életemben én is meg tudtam számolni hány emberrel voltam eddig (néggyel)

Nem bűn valakivel hamar lefeküdni.

25/f