Mi ez az új dolog a nőknél, hogy csak a 100 ezer főt meghaladó városban lehet éni?

Nekem nem a pasik miatt fontos a budapesti lét, hanem a magam megélhetése miatt. Itt végeztem az egyetemet, az itteni életmódhoz vagyok szokva (egyébként vidéki kisvárosból jöttem, amikor hazalátogatok anyámhoz, akkor mindig nagyon kényelmetlen "szellemváros" érzésem van Budapest után- érted, hétköznap napközben alig vannak emberek az utakon, de basszus még szombaton délután is teljes kihaltság a főbb tereken, rettenetes), az meg már "szinte" mellékes, hogy a munkalehetőségek- minthogy sem mezőgazdasági, sem egyéb fizikai munkához szükséges képzettségem/tudásom nincs- itt jelentősen változatosabbak, a fizetések jobbak, a lehetőségek úgy általában a szórakozásra, bevásárlásra, orvoslátogatásra mind-mind sokkal gazdagabbak, mint pl a magam kis vidéki szülővárosában (ami egyébként 150 ezer fős lakossággal számol, szóval nem egy városnak nevezett faluról van szó).

Szóval, én a magam (önző?) megélhetése miatt nem vagyok hajlandó kitenni a lábam a fővárosból, egyébként is imádom Budapestet, építészetileg, nyüzsgés-ügyileg, mindenhogy. Ez teljesen független a pesti herceg fehér BMW-jétől (az én hercegemnek mellesleg sötétkék Alfa Romeoja van, szóval khm).

12 vagyok: igen, pontosan. Budapest után nekem az kisváros :D Meg úgy egyébként is. Egy óra alatt átsétálok egyik végéből a másikba. Amúgy Szeged testvérvárosa, csak a (szerb) határ másik oldalán :)

Egyébként úgy vettem észre, minthogy nagyon szeretek várost nézni, így sok kisebb-nagyobb városkában megfordultam már, hogy nem csak a népesség száma kelti a "nagyváros" érzést, hanem egyrészt az építészeti dolgok- mennyire van szép, tágas, "városias" főtere, mekkora az a terület, aminek jobb az infrastruktúrája, jár-e villamos, ilyenek-, másrészt pedig az általános nyüzsi, az emberek napközbeni aktivitása. Oké, hogy a legtöbben munkaidőben dolgoznak, de pl Budapesten ha most kimennék a Deák térre, akkor is csomó emberrel találkozhatnék, nem én lennék az egyetlen, aki ilyenkor a szabadban ténfereg. Ahogy észrevettem, ez nagyon sok városból hiányzik.

Na meg az éjszakai tömegközlekedés. Budapesten kívül mindenhol rémes. Nem feltétlenül részeg bulik utáni hazatámolygásról van szó, de akár még az is előfordulhat, de ha pl a szülővároskámban/környékén csütörtök este 11 után kicsit nagyobb távról szeretnék hazajutni, akkor vagy hívok egy taxit, vagy gyalogolok. És az még csak nem is olyan késő. Ettől a hajam tépném, akárhol is vagyok :D

A kérdező még mindig nem írta le, miért nem jók neki a helybéli csajok....

Egy pesti csaj nyilván nem költözik el kisvárosba..

Szerintem itt más a gond.

Te azt írod, neked nincs problémád a távkapcsolattal, de azért az emberek többségének meg van. Plusz ha az ember hosszú távon gondolkodik, akkor előbb-utóbb felmerül az összeköltözés gondolata, és akinek megvan a maga kiépített élete, egzisztenciája, baráti köre, az nem fog a kedvedért váltani... Vagy ha igen, annak nem biztos, hogy jó vége lenne. Nem egy, nem két házasságot láttam már tönkremenni amiatt, hogy a nő feladta a korábbi életét, aztán meg csak panaszkodott, hogy nem találja a helyét a párja lakóhelyén, nem ismer senkit, stb. Nem várhatod el egy embertől, hogy a kedvedért nulláról építse fel újra az egész életét...

Amikor én társkeresőztem, maximum 20-30 km-es körön belül ismerkedtem. Falunk élek, de a főváros közelében. Ide köt a munkám, a családom, a hobbijaim, a baráti köröm. Tisztában voltam azzal, hogy én mindezt senki kedvéért nem akarom feladni, nem akarom nulláról kezdeni máshol. Nincs az a rózsaszín köd, ami erre rábírt volna! És nem, nem BMW-s párom lett, még jogsija sincs. De az életstílusa és a jövővel kapcsolatos elképzelései beleillettek az én életstílusomba, össze tudtuk hangolni úgy, hogy egyikünknek sem kellett feladnia a korábbi életét.

Tegyük fel, hogy összejönnél valakivel, akinek a fővárosban, vagy nagyvárosban van felépített egzisztenciája és mondjuk ingatlana is van. TE költöznél? Otthagynád azt, amit felépítettél? Váltanál munkát, életstílust? Beköltöznél mondjuk Budapest belvárosába a szerelmed kedvéért, hogy onnantól ott éld le az életed?

én nem tagadom, hogy nem akarok semmi áron se vidéki lenni, a távkapcsolatokat meg messze elkerülöm

nem tudom más nő hogy gondolja, de nálam nem lenne esélyed

Tudod ki akarna valami szutykos nagyvárosban élni élete végéig. :D

Amúgy nem tudom, tegyük fel, hogy minden lány a jómódú pasikra hajt: még így is egyre nagyobb divat a gazdagok között, hogy inkább Pesttől nem messze, kertvárosban vagy faluban vesznek/építtetnek valami puccos házat.

A barátom egy 1500 lakosú faluban él, én egy 20ezres városban, és én fogok odaköltözni hozzá, IMÁDOM, hogy olyan nyugis a környék és csöndes és erdős, stb. *-* Ha meg szórakozni akarunk, felszállunk a vonatra, bemegyünk a közeli városba, előbb ott vagyunk, és több a lehetőség, mint nálam a "belvárosban" (0 helyi tömegközlekedés, 1 db késdobáló-jellegű szórakozóhely), nagyobb város meg tőlem messzebb van, mint tőle.

BMW meg kell a ráknak, ocsmány hulladék a nagyrészük itthon. (megveszik németből' a leselejtezett romhalmazt, amit csak a szentlélek tart össze, javításra már sóherek kiadni, de legalább felvághatnak, hogy nekik béjemvé van, hát hatalmas pozitívum :D )