Csajok, melyik a vonzóbb történet?

Nem írtad, hogy milyen kapcsolatról van szó.

- Ha még csak randizgatunk, vagy nem komolyat keresek, akkor a második. Én magam is azt vallom, hogy mindenki pótolható, és pár randi után elég, ha csak annyit érez, hogy engem akar megismerni, de ne ragaszkodjon már, meg vágja földhöz, ha az ötödik randi után esetleg azt mondom, hogy bocsi, de mégse illünk össze.

- Ha egy-két hónapja már együtt vagyunk, akkor az első, akkor már elvárom, hogy jobban ragaszkodjon, hiszen ekkorra már részemről is fokozatosan komolyodik a dolog (mint kb minden normális embernél, aki komolyat keres).

- Ha már hosszabb ideje vagyunk együtt, akkor mindkettőt elhagynám, a másodikat szerintem nem kell magyarázni, az első meg ne azért legyen velem, mert jól kijövünk meg egy hullámhosszon vagyunk, hanem mert szerelem és szenvedély köt össze minket. Ehhez idő kell, hogy kialakuljon, ezért eleinte nem fontos tényező, de pl egy fél-egyéves kapcsolatban a "valaki, akivel jól kijön" cím már igen kevés nekem.

A pasijaim múltja sosem érdekelt ilyen szinten, csak annyiban számít, hogy az, aki lett belőle a múltja által, tartós vagy átmeneti (szakítás utáni depressziós-e, vagy alapból melankolikus típus, meg ilyesmik), és hogy van-e esetleg a múltjában olyan, ami ütközik az én értékrendemmel és életszemléletemmel (pl állatkínzás, elhagyott és soha nem keresett gyerek, bűnözés). Hogy hány nője, egyéjszakása, lehetősége volt, az sose érdekelt, ha azt látom, hogy őszintén tud róla beszélni, nem titkolózik vagy kerüli a témát, és hozzám hűséges.

Egyiket sem. Azt választanám, akivel őszinte szerelmen/szereteten alapuló kapcsolatban élhetek.

Nem akarok egy lelki sérültet istápolni, akinek bárki jó, csak törődjön vele, és olyannak sem lennék, akinek nem vagyok mindenkinél fontosabb, épp csak nagy kegyesen "kiválasztott" (ez amúgy felháborító hozzáállás) engem hosszabb-rövidebb időre.