Első randi alkalmával hogyan kezeljem a dolgot hogyha nem engedi a férfi hogy én fizessek?

#6-os hozzászólással értek egyet. Őt erre nevelték, és szívesen is fizet, ezzel szeretne kedveskedni, akkor meg miért ne? Párom is ilyen, neki van egy jó állása, én még egyetemista vagyok, miért ne engedném neki, ha ő szeretne fizetni az étteremben? Cserébe én sokszor szoktam neki ajándékozni, de tisztában vagyok vele, ő többet költ így is rám, mint én rá.

A feminizmusba nem megyek bele, de tény hogy manapság egyes nők (nem feltétlenül feministák) már minden megszokott, keveskedő gesztust sértésnek vesznek. Ha kinyitja az ajtót, akkor biztos gyengének tart, ha fizeti a vacsorát, akkor biztos csórónak tart, ha előreenged biztos a fenekemet akarja megnézni... Vegyük már észre, hogy az udvariasság nem egy nőket degradáló viselkedésforma, hanem épp ellenkezőleg, a tiszteletre vezethetp vissza!

Az nem férfiszerep, hogy a saját ennivalódat fizeted. Ma már mindketten dolgozunk, nem kell lenyűgöznie, hogy el tud tartani, amíg otthon ülök. És ha több pénzem van, mint neki? Csak mert sokan felhoztátok a diákocska nőket. Vannak dolgozó nők is.

Ha valaki behisztizik azon, hogy nem vehet meg, az nem is kell. A legkönnyebb dolog egy más által elvégzett szolgáltatást kifizetni. (Akkor már főzzön nekem valamit, ne csak fizessen.) Vagy nyűgözzön le a humorával. Azt nem lehet pénzért venni.

" ha meg akar hivni, illetlenseg visszautasitani"

ha meg nem akarom, hogy meghívjon, illetlenség erőltetni?

egyébként szerintem ezzel az a baj, hogy a meghívásnak lehet egy kicsit üzleti színezete, cserebere. én fizetek, te meg megígéred, hogy találkozni akarsz még egyszer. különben kihasználtál. ugye?

vagy mi az, hogy meghívlak, aztán nem akarsz csókolózni?

isten mentsen az áludvariasságtól.

egyébként én nem szoktam érte beszólni. felajánlom, hogy fizetek (ráutaló magatartással), mindkettőnk részét. és ha megkér, hogy hadd fizessen, akkor nem vitatkozom vele. nem kell a feszkó vadidegen emberekkel, és nem fogom anyagilag romba dönteni.

kapcsolatban más. én is fizetek, nem nagyon felezgetünk, hanem mikor hogy jön ki. és néha viccelődök, mikor ő fizet, hogy akkor most hány kört kérhetek egyszerre? :)

Egy csomó olyan férfi ismerősöm van, aki abban az esetben is meghív egy nőt (akár vacsorázni is), ha nem akar tőle semmit. Egyszerűen jót tesz az egojuknak, és szerintem is illetlenség visszautasítani.

Egy párkapcsolatban pedig egy nő ezerféleképpen tudja viszonozni egy férfinak a meghívást, például én szeretem engedni, hogy a párom meghívjon, "cserébe" meglepem a kedvencével, sütök neki valami finom sütit, amit úgy általában a hétköznapokon nem szoktam, stb.

Bár alapvetően az egyenlőség híve vagyok, de azért szeretem, ha érvényesülnek a hagyományos női-férfi szerepek...

És nem gondolod, hogy ha valakinek ezt elmondom, és ennek ellenére mégis erőlteti, hogy rosszul érezzem magam, azzal baj van?

Hányszor nyitottam már ki pasinak az ajtót. Hagyjam, ahogy szenved a hülye zárral, mikor nekem egy kilincs lenyomás? Ne tartsam neki az ajtót, mikor megrakodva vánszorog a lépcsőn? Kikérem magamnak, ember vagyok, nem egy mozgássérült dísztárgy.

Miért kell a mekibe menni? Vagy fizet és puccosba megyünk, vagy felezünk, és mekibe? Ez milyen logika?

Ha nincsenek ilyen férfiak, keresek külföldön, vagy max. egyedül maradok. Nagy cucc. De remek szűrő is. Az a férfi, akit nem érdekel, hogy fizetek, valószínűleg önbizalmilag rendben van. Nem ilyen külső kapaszkodókkal kell bizonyítania a férfiasságát.

Én ezt úgy szoktam, hogy első randin utaló magatartást veszek fel arra, hogy fizetném a részem. Persze ha az illető nem kőbunkó megmondja, hogy "Nem, én majd rendezem". Őrülj neki, hogy ilyen!

Annak a híve vagyok, hogy a férfi itt mutatja meg magát, a nő pedig viszonozhatja később, hogy megfőzi a kedvenceit vagy hasonlók. Szóval a nő is "beszállhat" csak női "fegyverekkel." :)