Annak, aki nem mer kezdeményezni a nőknél sosem lesz barátnője? :S

20:13-asnak kicsit részletesebben is kifejtem :) : 24 éves vagyok, és az év közepe felé leszek 25. Az ismerőseim szerint sokkal értettebb vagyok a koromnál (ez természetesen egy ilyen oldalon teljesen máshogy jöhet le, mert itt csak pár mondatot lehet olvasni a másiktól, és általában akkor is csak egy kifejezett témában). Sok nőnemű barátom van, és szerintük nagyon jó emberismerő vagyok.

Ez utóbbi a magas érzelmi intelligenciám miatt van, ami az összes probléma fő forrása. Szerintem a társadalomban is azért alakult ki az a (egyébként teljesen idejétmúlt) dogma, hogy a pasiknak kell kezdeményezni, mert az ő EQ-értékük átlagosan csak 42, míg a nőké 47, tehát az utóbbiaknak sokkal rosszabbul esik az elutasítás, és nehezebben is tudnak túllépni rajta. Viszont az én abnormálisan magas EQ-mmal, nekem főleg rosszul esik, és például tíz év alatt sem vagyok képes túllépni azon, hogy egy nő visszautasított, legalábbis "normál módszerekkel" nem . :(

Képes vagyok deaktiválni az érzelmeimet (akár specifikusan, akár általánosan is), és akkor a barátnő-ügy lekerül a politikai napirendemről. Mivel a többségiek könnyen megbánthatnak, csak a lakásomban vannak érzelmeim, amint kilépek az ajtón kikapcsolom őket, hogy megvédjem magam, és ezen sosem fogok változtatni. És kezdeményezni sem fogok, mert akkor esélyt adnék valakinek, hogy visszautasítson, és megbántson. Majd elleszek egyedül, ahogy eddig is, átváltok aszexuális üzemmódba (azt legalább viszonylag elfogadják a többségiek), és inden marad a régiben. Nna! EZÉRT nem kell nekem barátnő (és nem is lehet)! :)

Szerintem a nők azért viselkednek úgy, mint a férfiak, mert olyan társadalomban léteznek, és nőnek fel, ami akaratlanul is lenyomja az érzelmi intelligenciájukat, nagyjából a férfiak szintjére. Ebből meg egyenesen következik, hogy a viselkedésük is az EQ-szintjükhöz alkalmazkodik. Amúgy ezt sem értem, hogy miért negatív a deviancia. Attól még, hogy egy nő "olyan", lehet nagyon értékes ember is (szerintem az is, csak észre kéne venni, de az már a luxuskategória). :)

20:13-as: remélem nem bántottalak meg. Te hasonló lehetsz /lehettél mint én, csak úgy látszik a nagykorúság után különböző irányokba fejlődtünk tovább. :)

09:16-nek: biztos, hogy a nőket szeretem. :)

Nem szépségkirálynőkkel szoktam barátkozni, mégse tetszek senkinek sem. Ha már megismertem egy nőt, általában nem szokott érdekelni a kinézete (akkor már általában tetszeni szokott), kivéve persze, ha nagyon "ijesztő". Az itt a gond, hogy én nem tetszem nekik (legalábbis soha, egyik sem kezdeményezett többet, és én is mindenáron igyekszem csak barátság irányába terelni a kapcsolatot). Mellesleg nem is szeretnék lqrni egy barátságot ilyesmi miatt. :)

AZ EQ-tesztnél (is) erősen torzító hatást fejthet ki az, hogy tudod mit, és miért csinálsz. Nálam pszichológusok is egyértelműen megállapították a magas EQ-t, és épp emiatt semmit sem tudnak változtatni rajtam. Az érzelmi kontroll helyes megállapítás volt, és képes is vagyok rá, de soha nem használom arra, hogy megszerettessem magam másokkal, mert azzal rombolnám a saját emberismeretükbe vetett hitüket, ha esetleg később rájönnének, hogy félreismertek. A barátaim érdekeit pedig mindig nagyságrendekkel fontosabbnak tartottam a sajátjaimnál, úgyhogy egyáltalán nem vagyok önző (legalábbis barátságban nem).

„Lehet, hogy csak hagyomány, de nekem az a férfi, aki engem hódít meg és nem az, akinek én kell hogy megkérjem a kezét.”

Nem akarlak megbántani, de ezzel csak megerősítetted, hogy nem vagyok ember (férfi nem lehetek, nő pedig biztosan nem vagyok, tehát ... :)), és, hogy nekem soha, nem lehet senkim. Egyébként én már régen elfogadtam, hogy örökre egyedül maradok, és ezen már senki sem tud változtatni, kezdeményezni pedig végképp nem fogok, mert nem tetszettem soha, senkinek! Akkor meg miért hozzak bárkit is olyan kellemetlen helyzetbe, hogy ÉN próbálkoztam nála?

Ne érts félre 12:59-es, látom, hogy te csak segíteni szeretnél, de ne felejtsd el, hogy a pokolhoz vezető út ... :)