Mi a teendő, ha szimplán csak baromi szerencsétlen vagyok a szerelemben?

Sok lánynak bejövök, a külsőm teljesen rendben van és a személyiségem sem olyan elcseszett, bár azon kétségtelenül van még mit javítani. Na de a lényeg, hogy nem az a típus vagyok, akiről azt gondolnák ,hogy huszonévesen nem volt még párkapcsolata, sőt, szinte mindig azt hiszik, hogy ez nekem simán megy(talán mert elég jó anyagi körülmények között élek), és csodálkozva néznek, amikor mondom, hogy nincs barátnőm. Hát pedig ez a kemény igazság, az persze igaz, hogy én nem egy kapcsolatra vágyom, remekül megvagyok nélküle, önmagában egy párkapcsolat(ahol nem vagyok szerelmes a másikba) engem nem tenne boldoggá, csak lefárasztana, épp ezért, csak olyan lánnyal tudnék így összejönni, akit tényleg igazán szeretek, vagy legalábbis van egyfajta fellángolás és azt érzem, hogy tudnám szeretni. Nos ezzel csak az a probléma, hogy eddig igen kevés ilyen nővel találkoztam és azok is foglaltak voltak, vagy egész egyszerűen csak nem akartak párkapcsolatot. Most is megismertem egy lányt, akihez erőteljesen vonzódom és szimpatikus is, elhívtam találkozni, igent is mondott, már kezdtem örülni, hogy végre szerencsém lesz, aztán azóta már jó pár hónap eltelt é nem lett a találkozóból semmi, sosem ért rá(bár elvileg még mindig szeretne találkozni, csak nincs rá ideje), én kitartó vagyok, akár évekig is tudnék várni egy lányra, ha tudnám ,hogy van jövője a dolognak, de alapvetően azt tapasztalom, hogy ha valaki hónapokon keresztül nem tud találkozni, az valószínűleg nem is akar(legalábbis magamból kiindulva, mivel én is elég elfoglalt vagyok,de ha valaki tényleg fontos, arra időt szakítok legkésőbb néhány héten belül). Na mindegy én erőltetni nem fogok semmit, majd spontán alakul, vagy lesz valami vagy nem, már megszoktam a kudarcokat, így egyre kevésbé visel meg.