Ilyen miatt egy nő már abba hagyja a további ismerkedést?

Szerintem te nem vagy ember.

Ha egy NŐ HÍV RANDIRA FÉRFIT, az annak a 100%-os jele, hogy dugni akar vele.

Igen, a nő helyében egy ilyen töketlen férfitől egyből elmenne a kedvem.

Szerintem ez elég nyomós ok abbahagyni az ismerkedést. Nem értem, mi jön még azután, hogy "szeretnél találkozni velem? Nem." Ha Neked nem fér bele, hogy ő hív el, akkor valójában Neked sincs okod tovább ismerkedni, nem?

Egyébként meg azért hülyeség az egész húzóczkodásod, mert egy netes ismerkedés annyira nem természetes helyzet, hogy nem tudhatod, a másiknak milyen tapasztalatai, elképzelései vannak.

Például van, aki nem szeret azonnal randizni, mert szeretne előbb meggyőződni róla, hogy van értelme az erőfeszítésnek, megismerni előbb a másikat jobban. Van, aki meg azonnal találkozni szeretne, mert úgy gondolja, hogy vagy bejön a másik, vagy nem, és hiába beszélgetnek neten örökkön-örökké, ha az életben nincs meg a vonzalom egymás iránt-

Ez inkább típus kérdése, vagy korábbi tapasztalatoké, nem azzal függ össze, hogy mennyire szeretne dominálni az a nő. Például én szerettem sokáig levelezni az emberekkel, és soha nem értettem, mért kérdezi valaki tíz sor beszélgetés után, hogy találkozzunk-e, de aztán volt olyan élményem, hogy hetekig leveleztem egy neten megismert fiúval (még csak nem is társkeresőn ismerkedtünk meg), minden nap alig vártam, hogy írjon, humorizáltunk egymással, csomó mindent megbeszéltünk, művelt is volt, kedves is, a képe sem volt csúnya; és amikor találkoztunk (igaz, az sem randevú volt, de titokban azért reménykedtem is), kiderült, hogy egyáltalán nem jövünk be egymásnak.

Ezután sosem csináltam azt, hogy ilyen hosszan levelezek és sokkal jobban megértettem a rögtön-találkozni-akaró embereket.

Függ attól hogy konkrétan mennyi levelezés vagy beszélgetés zajlott le korábban.

De ha telefonon már beszéltetek, nem egészen értem mire kéne még várni.

"én hívjam randira ne ő és én döntöm el mikor érzem úgy" - részben igazad van, alap esetben a férfinak kellene kezdeményezni, de azért ez így elég önző felfogás is. Mert hát akkor ő csak üljön és várjon, TE (nem érdekelve, hogy neki mik az igényei) mikor érzed úgy, közben töltsön el a levelezéssel egy csomó időt, amikor lehet, hogy 5 mp személyes ismeretség után világos lesz, hogy úgysem lesz az ismerkedésből semmi...

Szerintem 4-5 levélből fel lehet mérni, hogy a másik megér-e számomra annyit, hogy 2-3 órát rászánjak az életemből (meg mondjuk meghívjam egy kávéra - bár én nő vagyok, szóval csak a saját kávémmal kell számoljak:)).

Többször volt, hogy 50-70 levél jött-ment köztünk, mert a másik olyan személyiség volt, vagy valamiért nem volt alkalmas az időpont a találkozásra, és alapvetően nem bántam. DE! úgyis személyesen dől el, hogy az emberek bejönnek-e egymásnak. Rengeteg érdekes levelezést folytattam, de csak 2-3 alkalommal volt meg személyesen is a kölcsönös szimpátia - és akkor még nem kapcsolatról beszélek, csak szimpátiáról...

Szóval ha elhívnám a másikat és kerek perec nemet mondana, igen, én sem szánnék több időt a levelezésre.