Nem tudok önmagam lenni a kiszemeltekkel, mit tegyek?

Elég "érdekes" a személyiségem, és így nehezen találom a helyemet. Körülbelül mindenkivel tudok beszélgetni, nevetgélni, akik közel állnak hozzám, nagyon különleges személyiségnek mondanak...de! Valamiért akárkivel beszélek, pár nap után olyan szinten közel kerülnek hozzám az emberek, hogy nehezen tudom kezelni az érzéseimet.

A lényeg, hogy volt egy három és fél éves kapcsolatom, amiben nem tudtam jól kijönni a sráccal...unalmas, monoton volt. AMint szakítottunk, rá fél évre már úgy viccelődünk, poénkodunk, mint még soha...

Ugyanez van a most alakuló kapcsolatomban. RÁmír minden nao facen, minden nap felhív, és nem tudok vele poénkodni, viccelődni...régen, amíg nem tetszett, ment. Akárhogy iszom, feloldódom, nem megy.

Az összes eddigi "kiszemeltemnél" ez volt. Amíg tetszettek, nem tudtunk miről beszélni, majd miután már nem kellettek....ment minden magától.

Sőt. Utána kellettem nekik.

Ez a srác nagyon sokat jelent nekem, életemben először érzek ilyen nagy "szerelmet", és félek, hogy elrontom...de hát ha nem jön a viccelődés nem jön, ezt nem lehet erőltetni. Sőt. Olyan monoton az egész...

Mielőtt írnátok, hogy ne facen meg telefonon éljünk, sajnos csak hétvégente tudunk találkozni, mert kollégista.

20 éves vagyok.