Barátság extrákkal -ból szerelem?

Nagyon jó barátok vagyunk, legjobbak, tényleg. Szinte mindent tudunk egymásról és mindig számíthatunk egymásra. Bízunk egymásban, és megvan a közös vonzalom is. Nemrég kezdtük ezt a dolgot (még csak petting volt); ő azért nem akart komoly kapcsolatot, mert nemrég (1,5 hónapja) a barátnője egy év után csúnyán ott hagyta egy másik pasiért, nem is mondott neki róla semmit...Én pedig azért mentem bele, mert még soha nem volt komoly kapcsolatom, rengeteg gátlásom van, benne pedig megbízom, mellesleg szörnyen vágyom rá és vele lenni, de félnék kimondani, hogy együtt vagyunk (ambivalens kötődés: félek az elköteleződéstől, de nélküle sem jó). Ja és amúgy annyira nagyon nem tetszene mint pasi (így kinézetre).

Eleinte minden rendben volt, és bár eddig csak egyetlen találkozás volt csak kettesben (mert am minden nap találkozunk), kezdem még jobban megkedvelni. Folyton azon jár az eszem, milyen kedves volt, rendes volt, mennyire figyelt rám...hogy nem is ő volt a lényeg. Nem is maga az egymás érintése a lényeg, csak hogy vele legyek, komolyan. Mindegy, mit csinálunk, egy csók is elég lenne...ahogy kezdek vele egyre több időt tölteni és ahogy mesélünk egymásnak, egyre jobban kezd hiányozni...Egyébként minden nap beszélünk facebookon. A következő alkalomra megkért, hogy aludjak ott nála (pedig alkalom után simán elküldhetne, vagy hívhatna délutánra is mint múltkor).

Mit csináljak? Mondjam el neki, vagy várjam meg, míg ő is kezd érezni többet? Esetleg ez csak egy fellángolás nálam, ami elmúlik? (Sokszor volt már ilyen.) Nem akarom ezt elrontani, mert nagyon vele akarok lenni, és úgy érzem, óriási dolgot szalasztanék el, ha ezt nem élném meg vele...

Egyébként meg én is azt mondtam neki az elején, hogy nem mentem volna bele, ha komoly kapcsolatot akarna (de ez már változott). És tényleg figyel rám, még soha nem voltam senkivel, mindig azt mondja csak addig megyünk el, ameddig én akarok...és nem is figyel magára, csak velem foglalkozik :D

21/L