Nekem kéne lépnem?

Van egy srác, akivel gimi óta haverok vagyunk, volt osztálytársam, Szétszéledtünk nagyon, de vele azért össze szoktam futni néha. Mostanában derült ki, hogy igazából gimiben szerelmes volt belém, csak sz*rtam rá, ő meg béna volt, úgyhogy nem lett semmi, meg hát kapcsolatban voltam akkor is, meg az egyetem elején is. Már egy ideje szinglik vagyunk mindketten. 1-2 hónapja felugrott, kicsit iszogattunk (volt már ilyen), de most rám nyomult, és el is jutottunk egy szintig, utána viszont összement neki a cuccosa (nyilván a piától). Nem csináltam belőle gondot, itt aludt, de korán lelépett, mert dolgoznia kellett, úgyhogy nem tudtuk megbeszélni. Utána nem keresett, csak én őt egyéb ügyben, a témáról meg mélyen hallgattunk, és igazából nagyon-nagyon haragudtam rá. Egy koncerten összefutottunk, mert vannak közös barátaink a gimiből, és akkor is annyira furán bánt velem... Aztán felhívott, és bocsánatot kért, mondta, hogy ha szükségem van valamire, vagy ha segíthet bármiben, szóljak.

Nem tudom, hogy udvariasság volt-e részéről vagy sem, de a beszélgetés alatt kiderült, hogy őt igazából az zavarta, hogy izé, lekókadt neki a szerszám... XD Vagyis ezt vettem le. De nem mondta, hogy találkozzunk, vagy hogy legyen bármi is... És már vagyy másfél hónapja nem találkoztunk, és nem tudok úgy írni neki, vagy úgy felhívni, mint régen, olyan lazán. Persze nem voltunk sosem olyan baromi jó barátok, inkább csak haverok, mert tudtam, hogy tetszem neki, de azt gondoltam, hogy minden lánnyal ilyen. Viszont egy múltkori iszogatás alkalmával kibökte, hogy nem. De azok a gimis érzések. Most még lehet valami? Nagyon tapadós, ha én keresem?