Hogyan tudnék megkeresni egy pasit, akivel a neten ismerkedem?

Ne legyel pioca! Ha nem akar talalkozni annak valoszinu oka is van, csak maximum nem akarja az orrodra kotni.

Mondjuk megkerdezhetned, hogy tulajdon keppen akkor miert beszelgettek, miert baratkoztok ... de!!! ... ezt a kerdest magadnak is felteheted.

Fel ev hosszu ido. En is valami csalafintasagra gondolok. Azzal, hogy szemelyesen is megismerjetek egymast meg nem serul a hosszu oldodasi szokasa. Abban, hogy talalkoztok es megismeritek egymast meg akkor sincs semmi, ha nos. Talalkozni akkor is lehetne legalabb egyszer.

Szoval en a helyedben egy kicsit gyanakvobb lennek es megprobalnam kieroltetni a szemelyes megismerest, kulonben nem pazarolnam ilyenre az idot.

Ismerős a szitu, voltam ilyen helyzetben.

Tapasztalatból írom a következőt: ha valaki túl nyuszi egy kapcsolat elkezdéséhez, akkor azt jelenti, hogy TÉNYLEG túl nyuszi a kapcsolat elkezdéséhez. Ha találkoztok, akkor is az lesz.

Valójában köztetek egy baráti kapcsolat van, neki erre van szüksége, tökéletesen kielégíti az igényeit. Te potenciális társat látsz benne, pedig valójában - bármennyire kellemetlen is - benne nincsenek meg azok a tulajdonságok, amik egy párkapcsolathoz szükségesek. Te szeretnéd, ha meglennének, ezért belelátod, de a valóság más.

De leírom a saját példámat... szinte szó szerint ugyanilyen ismerkedésem volt. Nagyon félénk, nagyon visszahúzódó férfival ismerkedtem. Abszolút megvolt a közös hullámhossz, de nem akart találkozni, kapcsolatba lépni. Fél évnyi virtuális ismeretség után döntöttem én is úgy, hogy kiugrasztom a nyulat a bokorból. Több hónapnyi konspiráció után sikerült összehoznom egy találkozót úgy, hogy ő nem tudta, hogy velem találkozik (mivelhogy nem randi volt, abba senkivel nem ment volna bele).

Kb. 5 órát beszélgettünk élőben, abszolút közös hullámhosszon voltunk. Azt sem titkolta, hogy mint nő, bejövök neki. Ennek ellenére az álláspontja nem változott: ő fél a kapcsolatoktól. Borzasztóan alacsony az önértékelése, ami - azóta már megértettem - tényleg alkalmatlanná teszi párkapcsolatra. Az első személyes találkozásunk óta már két év telt el. Időbe telt elfogadnom az álláspontját, mert én szerettem volna "meggyőzni" sokáig, hogy minket egymásnak rendelt az ég. Azóta már rájöttem, hogy ez csak idealizálás volt, a saját vágyaimat vetítettem bele. Azóta rendszeresen találkozunk, beszélgetünk, megismertem, és most már tudom, hogy ilyen alacsony önértékeléssel tényleg nem tudnék mit kezdeni egy kapcsolatban. Ehhez minimum pszichológusnak kellene lennem, de ha pszichológus lennék, akkor meg nem a párkapcsolatomban akarnám gyakorolni a munkámat.

A férfi azóta is az egyik legjobb barátom. Eredetileg is az volt, barátság, csak én szerettem volna, ha több lenne. Az önértékelési problémái még a baráti kapcsolatban is okoznak konfliktusokat, egy esetleges párkapcsolatban megőrülnék mellette. Szóval jobb ez így, tényleg.

Úgyhogy a következő kérdéseket tedd fel magadnak:

-Mi változna azzal, ha találkoznátok? Gondolom, abban reménykedsz, hogy akkor majd megjön a kedve a kapcsolathoz, de el tudod azt is fogadni, hogy nem? Mert erre kb. 90% az esély.

-El tudod fogadni, hogy egy esetleges kapcsolatban is bizalmatlan, visszahúzódó lenne, és arról szólna a kapcsolat, hogy folyamatosan erősítgetned kell az alacsony önértékelését? Tehát gyakorlatilag olyan lenne, mintha egy kisgyereket nevelnél, vagy egy beteget ápolnál folyamatosan, de nem egyenrangú társkapcsolat. Ilyenre vágysz?

-Ha az a kapcsolat, ami MOST köztetek van, számodra kellemes, akkor kell-e ezen változtatni valamilyen homályos vágyálmok miatt, ami egyáltalán nem biztos, hogy tényleg úgy is lesz, ahogy elképzeled... sőt, szinte teljesen biztos, hogy nem úgy lesz.

Megprobaltam belekepzelni magam, hogy ha en ismerkednek a neten es ennek ellenere nem akarnek szemelyes megismerest, akkor azt miert tennem:

Valojaban csak az idomet mulatnam a neten, izgalmas lenne uj emberekkel megismerkedni, beszelgetni, virtualis kapcsolatokat kiepiteni a vilag barmely pontjan. Ez lekotne az egesz napomat ezert egy otthonulo kocka lennek. Felhomalyban ulnek egesz nap a gep elott a fustos szobaban, rendelnem a kajat es csak kolaert mennek le a kisboltba, meg csipsszert. Ha valaki talalkozni szeretne, akkor megijednek, mert belepne a komfortzonamba. Szembesulnek vele, hogy milyen egy szerencsetlen eletem van es ettol meg jobban befordulnek. Ha nagy nehezen meg is raszednenek egy talalkozora, akkor tok hulyen viselkednek, mert a kinti eletben nem is ereznem jol magam, hiszen en csak otthon szeretek lenni es netezni.

Szerintem valami ilyesmi lehet.

Lehet, hogy azért nem akarja, mert nem független.

Ha tudod a nevét és hogy hol dolgozik, akkor a neten nagyon gyorsan ki tudod deríteni, hogy kamu vagy nem kamu.