Volt már valaki ilyen helyzetben? A csajnak van pasija, de.

Van 1-2 lány barátom, akikkel nagyon jóba vagyok, találkozunk többször, jókat dumálunk, stb. szóval tartjuk a kapcsolatot.

Ezekből azért lett "csak barátság", mert volt amikor a másik szeretett volna többet, volt amikor én. De sosem szerettük volna egy időben ugyanazt, így megmaradtunk barátság szintjén. Viszont egyikőjükkel tényleg nagyon jóba vagyok, és úgy érzem van köztünk kémia is. Nagyon jól megértjük egymást, akárhányszor találkozunk, ő is szeret velem lenni. Szóval azt látom rajta, hogy el tudna képzelni többet ő is, viszont van barátja. Igaz hogy nagyjából távkapcsolat, mert hetente-kéthetetne tudnak találkozni hétvégén, de úgy beszél róla, hogy nagyon szeretik egymást. Pedig ha nem említi föl, simán úgy érzem mintha a barátnőm lenne.

Szóval hülyén érzem magam emiatt, és kíváncsi lennék hogy volt-e már más is ilyen helyzetben? Szabad-e közeledni, vagy azzal csak rontok a helyzeten, vagy egy próbát megér?

Nála soha nem próbálkoztam többel, mert mindig volt barátja, nem volt szingli átmenet, amikor bátran nyomulhattam volna. A többi lánynál nem volt ilyen.